Eredendő bűn? Én ezt el nem hiszem. Testté lett az Isten, hogy szeresd az életet. Gyönyörű hangjáért szeresd a csalogányt, játékos pillének ne verd le hímporát, mezők virágában is kedvedet leljed, őzek vonulását enyhült szívvel nézzed. Lágy tavaszi szellő cirógat [… Tovább]
Szólok Hozzád szépen, csendben, kérlek Téged szerelmesen: vigyél el a Messzeségbe. Dobban szíved, éled a dal,. ránk talál az álom hamar. Álom ébren, bódulatban, napsütésben, zivatarban. Boldogságos mámor-álom, többet én már nem kívánok. Kívánhatnék ennél többet? Mi az ami [… Tovább]
Szólok Hozzád szépen, csendben, kérlek Téged: szerelmesen.: vigyél el a Messzeségbe. Dobban szíved, éled a dal, ránk talál az álom hamar. Álom ébren bódulatban, napsütésben, zivatarban. Boldogságos mámor – álom, többet én már nem kívánok, Kívánhatnék ennél többet? Mi [… Tovább]
ellágyult lélekkel figyelem a jó kedvű Napistent, fény-arany ruhában vonul végig a felhőtlen égen. ébresztő csókjára Földanya kéjesen nyújtózik, életörömétől fák, virágok kezdenek bimbózni. élettől kezd tobzódni lassan a felébredt természet, virágillat balzsama telíti a levegőeget, aztán elkezdenek [… Tovább]
Redőny résén beszökkent egy játékos napsugár,Szemembe világol, ó te piszok nyár.Tél lenne jó: ródli, hógolyó– Igaz: akkor meg esik a hó. Kezedbe nem soká bot kerül, csontodba isiász,Minek neked a tél, pláne hogy itt a nyár.Pattanj ki az [… Tovább]
bíbor alkonyba hajlik az idő,vérét kezdte hullatni már a nyár,a természetben feszül még az erő,élettel telített mindenütt a határ. áldott dús terhükkel rakottak a fák,kukorica, krumpli, szőlő vár szüretre,talál még élelmet négylábú és madár,nyüzsög az élet kertekben, [… Tovább]
kinyújtom kezemértednem érlek elfelnézekaz égrevérhold vanmagányos farkasfelüvöltenékfájó a messzeségbánt a vérvörös világvérben úszó égcsalfa félhomálycsendes neszekkörülöttemólálkodó társaksok magányos farkasfelüvölt a holdralelkem kiáradordítanlom kell
Mikor már elvesztél, lehulltál a porba,mikor már önnön lelkedet tapostad,mikor már bezártad magadat poklodba– utánad nyúlt egy gyenge kis női kéz,szívet-lelket kínált kinyújtott tenyerén.Kitárult előtted a megszépült világ;újra van élet – lélekhalál után.Zord őszi időben járkálsz a tavaszban,szívedben [… Tovább]
Hajnali dérrel küzd még a reggeli sugár, de kora-bimbóját kinyitotta már számtalan virág. Zöldbe hajt az egész határ. Lassan lépegetve élvezem csábító parfümjét az illanó szélnek, átengedem magam az erejének. Melegszik a lég, szárítva föl a hajnal [… Tovább]
