Vers

Vezeklés

Fotó: internet     hiába szögezem magam ezerszer keresztre miattadmiközben te mosod kezeidet saját hibáidértígy sem tudom vélt bűneimet eltörölni        sötét alkonyom a horizontra hajlik  maradék torzult reményemsúlytalan semmibe hull   miért hogy a nap előtt egyre [… Tovább]

Vers

Téged sírlak

Beledermedtél dióbarna szemeimbe,akár csillogó,könnyű ólomcseppek.Téged sírlak a sértődések törékeny gyűrűjébe,és a földöntúli kergetőzések fénye is te vagy. Még felém sem fordultál,már akkor vágytam csókolni szigorú homlokodat. 

Vers

Ma és holnap

Hangfelvétel! ‘HTML5 lejátszó’ A böngészője nem támogatja a hangállomány HTML5 szerinti beágyazott lejátszását. Hangfelvétel! ‘Egyéb böngésző’     Kemény betonon fekszik a jelen.Elernyedt kezéből kihullott a toll.Önerőből felállni immár képtelen,összetört testén a hideg áthatol. Varjak repülnek hosszú rajokban.Nem édeskés, keserű [… Tovább]

Vers

Csakis kiáltásunk által…

“Oh, jaj nekem, ha elnémúlnék, Vagy fölbámúlnék, föl a Holdra” Behavazott csendben Éjfekete közelít Kezünkön A szabadság sólyma   – Jelünkre vár   Ha történik most valami Csakis kiáltásunk által Csak ha kiáltunk Csak akkor válhat Szívünk szerintivé A táj [… Tovább]

Vers

Hétköznapok

I.   Időtépte, jelent őrző tájon, Újszilváson versfarmerkedek. Enyém a kerítés  körülhatárolta világ. Szél cserzi bőröm, egészségesen barnít a nap. Csöndben zenék élednek, tengert, szelet utánozva. Édes semmittevésen ringatódzom. Elménk nyelvünkkel teremtett csodát. Kertre nézek, felhőkre, minden adott a végtelent [… Tovább]

Vers

Léleklesen

Lélekből göndörödő pipa-parfümöt ereget hideg füsttel törékenyen brillírozó hó. Valahol szippant tiszta vaníliás selymet egy tejút-tükrökből tündöklő dimenzió – Tejútfehér tükörben tollászkodó lélek muzsika-éterrel, költészettel öltözteti magát. Felsuhognak lágyan éjfüggöny-lebbenések, suttognak mély bársonyhanggal holdlabdák.       Lélekből göndörödő pipa-parfümöt [… Tovább]

Vers

Fogalmazni

mert nem tudok fogalmazni ha a kéreg alá nézek rétegekben ápolt érzelmeknek karcsú vigaszaiból hiába meríteném a tudatosság szárnyas képzetét holdtól beteg ez a márványarcú önámítás az egek egyetlen rése amin átbújhatnékom a kegyelemért alkudoz mint szerepeikben válogató hős színészek [… Tovább]

Vers

Menekülés

(“Láthatatlan tükörképek” kötet)     Határvonalakat naponta lépsz át,ritkán csukod vissza betört kapunkat.Bőszen rúgod szét az idegen szabályt.Fenyegető ujjad a szívünkre mutat. Ruhád alá rejtve vár a fájdalom,másként gondolsz már a vérző erényre.Elmész a végállomásig vajon?Régi hited miért dobtad félre? [… Tovább]

Vers

XX. század

      a huszadik század nem hagyott mást csak beton gerendákat meg néhány halottat Radnótit meg József Attilákat már a pásztor sem él ki össze terelte a lelkeket hogy a század ne szaporítsa a paráznákat póznákat is itt felejtett [… Tovább]

Vers

Vándorének

  Felöltőm széllelbélelt, halk dalom is megkopott, kopár hegyről völgybe le, mint hűs patak kanyargok.   Csak locsogok, fecsegek és dalolok a szélben. Hangom nem szól ércesen, kikacagnak a tölgyek.   Vándorlásom madarak zengő hangja kíséri, kórusukat egy-egy pinty víg [… Tovább]