2015. április 2. csütörtökről péntekre virradóan, mikor Urunk még a Getsemani kertben gyötrődött. Megy a Krisztus Golgotára,vérből van a koronája,törött gyémánt a szemében,annak is a szegletében. Megy a Krisztus Golgotára,egek szívét hideg rázza,ahogy Fiát ígyen látja,teremtését [… Tovább]
a huszadik század nem hagyott mást csak beton gerendákat meg néhány halottat Radnótit meg József Attilákat már a pásztor sem él ki össze terelte a lelkeket hogy a század ne szaporítsa a paráznákat póznákat is itt felejtett [… Tovább]
Gyónni, áldozniadd meg énnekem,Rád vágyakozniminden pénteken. Veled álmodnikijózanító,hullámok hátánkifeszülő tó. Vízen is jártál,úszni sem tudunk,mindig ránk vártál,s nem hozzád futunk. Ez hát szomorod,titkod sejtem én,Te már tudtad ezta legelején. Vissza nézni kár,volt is, lesz is bú,míg lélek, s test [… Tovább]
Egy költő volt igazán, Ő is ácsnak ment, hogy ácsolja színpadom, megannyi Szent. Egy költő volt igazán, s írt egy szimfóniát, hogy ácsolják színpadom, te is mondj imát. Egy költő volt igazán, kibomlott saruját, azóta sem [… Tovább]
Versek közt élő szörny vagyok, ijesztő küllemem az angyalok megmosolyogják. Nyögök, prüszkölök, vonyítok. Napot rég nem látott szemem, versekbe temetkezem. Koporsóm a tollbetét, halálom pókháló, két szívdobbanás közé kifeszítve. Mindegy, mit írsz, csak ragadd ki magad a semmiből!
Semmi vagyok, s mint olyan ne vegyetek komolyan, büszkén vállalom semmiségem, de büszke nem vagyok, – büszkén vállalva, de mégse büszkén…. Ez valahogy logikátlan Csegő… Értemén, Érteni vélem, de az kevés… csak hitem van és reményem, [… Tovább]
A Nagyapám mindig mondta, nagy a szám, s mint minden valamire való embert lecsukták 56 után. Csak ült a konyhában, mellette botjában pihent a támaszkodás. Rejtvényt fejtett, s minden amit a fej tett, s rejtett, az volt számára az [… Tovább]
Tudod az én verseim pusztába kiáltó szavak, amit úgy szeretsz, nincs bennük szépség, csak ordítanak. Rekettre üvöltik hát széjjel a holt költészetet, vadállattá leszek lassan, mégis szénát kell egyek. Tudod őrűltnek születtem, de egyre józanodok, az [… Tovább]
Nagyon kell az Isten, bármerre nézek, Van, s ha nekem elhitted, Neki majd mégjobban. Hitem elveszteni, minden jámbor napon, meg kelljen keresni, új nap, új alkalom. E friss felismerés megerősít engem, versem nehogy mesés tévútra tereljen. [… Tovább]
Felhők alatt vágtatok legelők zöld óceánján, kinyílik a szabadság lovam széttárt szárnyán. Szíve ha rám figyel, megnyitja lelkemet, patája ritmusát verik vissza az egek. A gondolat megszűnik, kisimul tudatom, szemének fényeit az Istennek adom. [… Tovább]
