Vers

télidő

Saját fotó     lehull minden szépségnyomukban árnyak suhannakmi egykor telten ragyogottmozdulatlanságba dermed most   szobám falán fennakadtsóhajokban telelnek a nyarak jéggé szilárdult szavaksebeimbe zárt tegnapok   megkondul a lélekharang egy hópihe szállt ablakomra –      

Vers

Perpetuum mobile

Lassan elengedem két kezed.  Magadtól lépsz, mégis féltelek. Tétován, sután, kósza felhő járígy a nyár után.   Totyogva pirinyó lábadon virágba szökkensz az ágakon. Tétován, sután, illatár vonul így a nyár után.   Ma még itt vagy velem picinyem. Hogyha itt hagysz, a Föld felbillen. Tétován, sután, esthajnal jár így [… Tovább]

Vers

Napszakos évszakok

Kép: internet     Jő’ a pőre hajnal kócos virradattal, ringó tavaszt ölelőn. Fű hegyén a harmat gyöngykönnyeket sarjaszt, friss napcsóktól remegőn. Trillás madár ének enged kacér szélnek, nyújtózva a dombtetőn. A déli nap konok, pipacs lángja lobog, sárgul a [… Tovább]

Vers

délutáni rémálom

fojtogat a vágy a fejemben tengernyi csótány rágja a kábeleket engem ide-oda húz-von az ingerküszöböt túllépő tű intravénásan nyomlak magamba mellékhatásod vagyok s nincs szélessáv, mibe beleférnékmellédszomorú szemű szőke fiúa párnám éjjelrede a viszkető sötét űrmár terjeng a szív körül [… Tovább]

Vers

Rendlakás

festmény Ódor Tünde   Belaknám lelkedet, ezer egymásból nyíló szobád van. Várúr vagy, levetted régóta mesterszakállad, és simára borotváltad, hajnalban érkezel haza, két világ polgára; vállalt a szerelem. Lehozom elgurított csillagaid, nézz bátran szemembe, virtuális rituálékból a szó kifogyhat, de [… Tovább]

Vers

A Nap győzelme

hófedte csúcsok Isten veletek hazamegyek   olvad a jég már honnan elűztek s hova most vissza tán megérkezek   Nap sugarától utcánkon a hó bokáig áztat mocskot latyakol   leveszem csizmám a küszöb előtt úgy kopogtatok halkan – de hallják [… Tovább]

Elbeszélés

Facebook — 5.

  „Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével, amelyen el akarja kerülni.” — Jean de la Fontaine —       Bori még aznap este tárcsázta a megadott számot. Egy komoly férfihang válaszolt: — Tessék, Balog István! [… Tovább]