Müller Henriette Annemariet : délutáni rémálom

fojtogat a vágy

a fejemben tengernyi csótány

rágja a kábeleket

engem ide-oda húz-von

az ingerküszöböt

túllépő tű

intravénásan nyomlak magamba

mellékhatásod vagyok

s nincs szélessáv, mibe beleférnék
melléd
szomorú szemű szőke fiú
a párnám éjjelre
de a viszkető sötét űr
már terjeng a szív körül

remeg a tüdő, síkit az agy,

benne kattog ész nélkül

sok vasdarab, már-már

rozsdásak a vértől

s nyiroktól

felemésztem önmagam

és talán önmagamból

újraszületek

karcsú lábak fonják

körbe a derekam

az egész test egy nagy szemérem

de baszni már rég unok

és semmi sem olyan, mint régen

tüskék nőnek ki a testedből,

hogy fájjon hozzád érnem

ridegséged vánkosa

rejt el tőlem téged

álom az élet, úgy tűnik,

a jelenlét kevés

folytonos az én halála

s nincsen megérkezés


mindenki azt hiszi, hogy

a vágy sötét bordó, mély

és forró

de nekem rád vágyni,

várni már-már skizoid

állapot,

nagyon akarlak vagy egyáltalán

nem kellesz

s mivel a közöny számomra

undorító

ha elkapom a remény

darazsát, agyoncsapom

és a fullánkod kitépem

magamból
Legutóbbi módosítás: 2016.02.05. @ 18:19 :: Müller Henriette Annemariet
Szerző Müller Henriette Annemariet 0 Írás
Müller Henriette Annemarie, 21, bölcsész, talán filozófusnövendék és önképző költőtanonc kedvenc szerelmes verseim: Szabó Lőrinc -Semmiért egészen, T.S. Eliot - The lovesong of St. Sebastian "ars poeticám": so you want to be a writer? Charles Bukowski if it doesn’t come bursting out of you in spite of everything, don’t do it. unless it comes unasked out of your heart and your mind and your mouth and your gut, don’t do it. if you have to sit for hours staring at your computer screen or hunched over your typewriter searching for words, don’t do it. if you’re doing it for money or fame, don’t do it. if you’re doing it because you want women in your bed, don’t do it. if you have to sit there and rewrite it again and again, don’t do it. if it’s hard work just thinking about doing it, don’t do it. if you’re trying to write like somebody else, forget about it. if you have to wait for it to roar out of you, then wait patiently. if it never does roar out of you, do something else. if you first have to read it to your wife or your girlfriend or your boyfriend or your parents or to anybody at all, you’re not ready. don’t be like so many writers, don’t be like so many thousands of people who call themselves writers, don’t be dull and boring and pretentious, don’t be consumed with self- love. the libraries of the world have yawned themselves to sleep over your kind. don’t add to that. don’t do it. unless it comes out of your soul like a rocket, unless being still would drive you to madness or suicide or murder, don’t do it. unless the sun inside you is burning your gut, don’t do it. when it is truly time, and if you have been chosen, it will do it by itself and it will keep on doing it until you die or it dies in you. there is no other way. and there never was.