8 évesen akartam először meghalni13 éves voltam amikor először sikerültkettérepedt és vákuumot képezett a szívhártyán a redőa társadalom legapróbb sejtje meiózisban végleg kettészakadtmajd újabb és újabb osztódások utánburkukba zárt individuumok egymást nem metszővégtelen halmazainak sora maradtebből az én szférám volt [… Tovább]
társiatlan társiasság szerelmet hazudottés elhitted hogy tartozol valahovade még testvéred sem szerethet úgy ahogy akarnádte is csak Iokasztéja voltál szeretőidnek mert anyád pótlásaként mások anyja akartál lennimit akarsz árva?otthont gyúrni emberekből?nem tudod hogy húsból nem lesz lélek sohareményből hiteszméből utópiaelszédültéla földön [… Tovább]
fekete cseppek a lefolyóbanragacsos nedv-kígyók a combomoncseppenként ürül ki belőlem a nyálkás hiánytövisek rügyeznek vörös lombomons talán már nem korai újrakezdenemegzisztenciám ciklusátés nem késő kivágott másik énem elfelejtenem magammal veszekszemazt hiszem felesleges már megint ezt játszanimagamra kontrázok – reménykedemtalán ez [… Tovább]
gyógyszeres mámor mögé bújt a tudat a lüktető fájdalom folytonos csupán gombócba tekeredett izomrostok halmaza vagyok az értelem a gócpontokban lakozik a mozgás illuzórikus csak a bánat kimerevedett képkockái élhetik meg az örökkévalóságot gloria in excelsis Deo a [… Tovább]
keresem a lényeget az esszenciát az értelmet de csak hűlt helyét találni az orgazmus utáni ürességben sem találom magam keresem istent de elszökött belőlem s előlem szalad tompák a hangok a fájdalmak is érdesek nincsen rájuk ír és nincsen méreg [… Tovább]
a távolból elmúlásod hangja szólengem meg felzabál a múltha szeretsz engembelepusztulok kedves a hangodmosoly ízűmost már szélfúttamúlt-kép csupán keresem az arcod azelme-raktárbannem találomfatal error elmúlunk kettenszétszakadunknéma sikolyok rejtik el előlünkörökre a napot
fojtogat a vágy a fejemben tengernyi csótány rágja a kábeleket engem ide-oda húz-von az ingerküszöböt túllépő tű intravénásan nyomlak magamba mellékhatásod vagyok s nincs szélessáv, mibe beleférnékmellédszomorú szemű szőke fiúa párnám éjjelrede a viszkető sötét űrmár terjeng a szív körül [… Tovább]
Már nem neki írok, hanem róla.A két lélek már nem beszél,asztrál-testünk egymástól eltávolodott. Vége van. Vagyis rég vége volt, de most végleg elmetszettük közös sorsunkarany-szálát.Jobb így. Azt hisszük. Már nem írok neki buta kis üzeneteket,hogy tudja, épp rá gondolok.Többé nem akarom, hogy tudja. Nagy, meleg kezével [… Tovább]
Megismerni és megszeretni : ez lenne a kellő sorrend. De mi van, ha én már szeretem, mielőtt megismerem? Érzem, aztán érzékelem. Eggyé válok vele, aztán megízlelem. Éppen ezért soha semmi sem elég, bármennyit kapok: túl kevés Lelkeink együtt táncolnak, egybeforrnak, [… Tovább]
befogad, elfogad, elfogat, csak egy piszkozat, piszkosak és nyirkosak, de biztosak, mikor levetet, elvetet, miközben elmarad, megmarad, egy sebet felmarat savval, avval, ami habbal készül, szépül majd leépül de még lerobbant, majd robban, fellobban, leég, de merész és tudja, hogy [… Tovább]
