Vaskó Ági : Napszakos évszakok

Kép: internet

 

 

Jő’ a pőre hajnal kócos virradattal, ringó tavaszt ölelőn.
Fű hegyén a harmat gyöngykönnyeket sarjaszt, friss napcsóktól remegőn.
Trillás madár ének enged kacér szélnek, nyújtózva a dombtetőn.

A déli nap konok, pipacs lángja lobog, sárgul a búzakalász.
Új virágot termő szálló pitypangernyő – beérett szellővadász.
Ezüstfényű nádas vadkacsáknak ágyaz, s kardlevelekkel csatáz.

Ősz az estbe csókol, rőt holnapnak bókol, „Esthajnal” díszlik fején.
Tótükre, ha fodroz hullám szőtte csokrot, meg-megcsillan a remény.
Halálszagú avar jelent s múltat takar, heg az elmúlás sebén.

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 115 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.