Kis őszi mélabú
figyeld a csendet mint motoz szobádban esik az eső múltnak az arcát mossa a víz őszülő emlék fényképről kérdez fájdulna minden(de az) eltűnő ábránd(a) semmibe hull (2007)
ad acta
hideg emlék érintésed szíved kiszáradt kút körülötte szögesdrót véd tőlem és önmagadtól …és a vonat rohan velem nélküled hajlott hátú vénfák kapaszkodnak a zsúfolt világ kopott járdaszegélyébe a koszos ablakon visszatükröződnek az emlékek egy arc [… Tovább]
(k)örökké
A pici esőcsepp szomorúan hullott alá az égből,amikor az egyik testvére magához ölelte őt a tófelett és azt súgta neki: Ne félj, a tó szeret, pár pillanat, aztán eggyé válunk vele (k)örökké.
Énül mondom
van nekem egy saját nyelvem egyedül én beszélem miért, egy nyelv akkor is az, ha kevesen értik – az én egyedül, az a kevesennek a határesete – ha meghalok, akkor senki se beszéli majd de a [… Tovább]
Paradicsomi kalandok, avagy nyelvtudás nélkül ne repülj messzire! 1.rész
Hová tűnt Szandró? Eddigi utazási izgalmainkat fölényesen lepipálva várakozunk a Liszt Ferenc repülőtéren. Minden okunk megvan az aggodalomra, mert még soha nem merészkedtünk ennyire messzire szép hazánktól, mint ezen a kellemesen enyhe februári napon. Valószínűleg mindkettőnknek ugyanaz [… Tovább]