Szilágyi Hajni - Lumen : ad acta

 

 

 

hideg emlék érintésed

szíved kiszáradt kút

körülötte szögesdrót

véd tőlem és önmagadtól

 

 

…és a vonat rohan velem

nélküled

hajlott hátú vénfák kapaszkodnak

a zsúfolt világ kopott járdaszegélyébe

a koszos ablakon visszatükröződnek az emlékek

egy arc néz vissza rám

a kezek mozdulnak felém

ostoba játék

te nem lehetsz hisz nem váltottál jegyet mellém

 

jegyeket bérleteket vagy visszaút is lesz

 kérem szépen

nem nem

nem megyek vissza

sötét pinceszagú világodba

hol elrejtettél előlem mindent

jegyeket bérleteket vagy visszaút is lesz

kérem szépen

nem nézek hátra nem akarom látni a felégett hajnali mezőket

nem akarom hallani a sikoltó nyarakat

nem akarlak téged sem látni

miért nem elég ennyi válasz

kérem szépen

 

gyerekzsivaj tölti meg a teret

engedd hogy ez a pillanat az enyém legyen

még ha hazugság is

hadd maradjon így nekem

neked

hinta

palinta

konok kapaszkodás szívtájékon hiába a szögesdrót

hiába szivárog a vér

fájsz fájlak

hiába lóg cafatokban a hús

ordítasz ordítalak

egybefolyik az idő felszakít begyógyít

felszakít

úgy hagy

mint valami eltévedt hullám

egy idegen világ rideg partjait

 

anyja neve

szemben ül velem a nő

nekem nincs anyám

de mindenkinek van anyja

nem néz rám

cinikus mosollyal csak a vállát vonogatja

miért nem azt kérdezi meg

na és hogy sikerült újraszületni

nélküled

megigazítja a szemüvegét

rekedtes hangja olyan mint a tied

de csak egy akta vagyok egy sorszám

nélküled

 

jegyeket bérleteket

hibaüzenet

lassú elszakadás

anyja neve

kitöltetlen vastag vonal marad

hibaüzenet

szögesdrótba gabalyodott könnyű idő

te én

én te

hibaüzenet

vágányzár

jegyeket bérleteket

fékcsikorgás

anyja neve

csend

kihalt peron

 (…)

végállomás

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"