Tanítás és ellenkezés
Ez eddig mind, mind csupán szöveg volt, és mégis köszönöm, hogy mindezt tanítottad; szerettem ezt, és őt is megszerettem, ez kedvelés, ez már a szerelem – és hittem mind, oly óvatosan egykor, kimondani csak későbben, hogy mertem. Ennyi volt [… Tovább]
Miért fáj…?
Messze még az idő,mikor mosolyt csal az ég arcára a nap, s úgy derül, úgy kékül,mint fiatal tavaszvirágzó sűrűje felett.Most fehér köd üli mega teret.Csend van és némaság…A hideg,lelkembe vág.Mondd, miért szól messzi dallam?Miért szorít a mellkaslevegőtlen, halkan?Feléd vidám víz csobog…Ott, hová utad [… Tovább]
Töredék
Bátorság parázsló kályhába vetni az utolsó nyirkos csonkot, s a fellobbanó láng ledér táncától részegedni hagyni a szűkülő pupillát, komor homlokról érdes tenyérrel vasalgatni a bőrön átütő barázdát, ha test s lélek között valami fennakadt. [… Tovább]
Minden sejt
Ott állok ragyogó arccal. Félek-e bármitől a most tőled érkező huzattal? Mikor úgy oszlik el rajtad fényes széséged, minden sejted ruhán keresztül is két szememben Isten-ígéret, ahonnan nézel mágnesként vonz az egy, és legtisztább tükrömben látom, micsoda ereje [… Tovább]
Lopott csók
Szertelen indult kezem feléd, szemed szemembe közben mint tükörbe meredt – csillogva rebegett igent a lopott csókra s hogy simogasson a kéz.
Miért?
— Idefigyelj, ma nem eszlek meg! — Miért? — Képtelenség! Már nem bírom… Idejét sem tudom, mióta csámcsoglak. Ha ilyen különc kívánságaid vannak, legalább táplálkoznál rendesen. Naponta meg kell ennem téged, de te hanyagul lesoványodsz. Se vitamin, se [… Tovább]
Levél fiamnak
Levél fiamnak 77. Drága fiam! Már két napja esik megállás nélkül. Az a kevés kis hó, ami ott nevetgélt az udvar végében, halk-csendes megadással olvadt el, és magával vitte a tél emlékeit. A tavalyi avarban a levelek örök [… Tovább]
Metafora
Metafora Koosán Ildikó úgy kell egy képet felvillantani mint éjben pásztázó reflektorok fényébe ugró szarvas-csapatok látványa, váratlan, s megtartani a ráhatás illékony pókfonalát; való, s hasonlat ahol egymásra lel megdöbbent, elámít, lehengerel, s a érzelem [… Tovább]
Határtalan haikuk – TNG / Mocsárból feléd
messze már mi volt közel s kezed vesztettem hisz nem érem el lelked a távol mit belát öreg szemem mocsárból feléd Ké: web
Hagyd érlelni a magot
Hogyan tesz bölccsé a gondolat, hogy gondolhatsz bölcsebbet annál, ha önfényed kéjjel elvakít, s vágtára sarkall, hogy mondj olyat, mit nem tudsz, hiába akarnál. Hallgass s hagyd érlelni a magot. Formáld úgy, ahogy föld istene éltető ízekké vajúdja a [… Tovább]
Január
Ablaküvegen áttörő, téli napfény vagyok, a két hét után is tartósan fénylő géllakk, lélekre ült, szorongós-fáradt hétköznapok, mikor a halk zokogás takarításba fullad. A mosógép hangos kattogása, mielőtt lejár, konyhában némán száradó evőeszközök, a csak fejben összeírt, [… Tovább]
Nichita Stănescu: Őszi hangulat (Emoție de toamnă)
Fordította: P. Tóth Irén Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.Néha félek, hogy egyszer elveszítlek,hogy fellegekig érő hegyes szárnyaim nőnek,hogy elbújsz tőlem egy idegen szembe,és ő becsukódik egy ürömlevéllel. És [… Tovább]
álmosan
álmosan húzom a takarót magamra pedig négy napja nyomom az ágyat hiába kérek minden szentet hogy végre kaparja már ki belőlem a lázat száműzve rólam minden selymes rongy testemen megkopott macis pizsamám ilyenkor kemence-meleget ont csend van a [… Tovább]
Furcsa ez az éj
Furcsa ez az éj egyedül megint. Az ágyra mellém álmom vetít képet, hűlt helyedre szépet százszor és ezerszer, de még mindig Téged – csak épp mosollyal, ahogy visszanézel s ahogy ismerőn vágysz felém újra egyre közelebb – [… Tovább]
Maradok(k)?
Mindegy, hogy marad, vagy nem marad, ki mondja meg, kinek mi szép. Egyik liheg, a másik jajong, töri magát, s törik a kép. Egyik lelkében botorkál, másik utcahosszt lohol, “látni távol kis falucska tornyát” miből ha füst száll, a [… Tovább]
Bátai Tibor: Notificare
Notificare ” Problema nu este aceea” – desigur, niciodată nu:bine, că la locul (pisi-compatibil) adecvat se găsește cineva cu suficient curaj să ne spună,celor ce (în acest est sălbatic) nu vedem copaculde pădure, că este vorba de ceva complet diferit,ceva [… Tovább]
Rongyok a padlón
Rongyok a padlón mint nyugvó tetemeks kíntól gőzölgő ágy…egy csepp víz bizsereg a szájban,ez elég, nincs kiszáradás.Elhantolnám a meddővé metszett nyarat,ha addig megtartanád kezem,de az igéret sziszegő kígyó horzsolt keblemen.
Erich Fried /1921-1988/ Télikert
Humoros vers Erich Fried (1921- 1988) Télikert Koosán Ildikó fordítása Borítékodat a két sárga és piros bélyeggel elplántáltam a virágcserépbe szeretném azt naponta öntözni majd őrzi nekem leveleidet a szép és szomorú leveleket a levelek [… Tovább]
Remy de Gourmont: Helena
Remy de Gourmont Heléna Koosán Ildikó fordítása Heléna, Kálvária szállásadója, szegények anyja, Tisztelünk, képed medálra, érmére faragva, Bűnös lelkünket a kábulat bíbora vakítja; Heléna, küldd Megváltónk vérét, [… Tovább]
Öt sor
ránkszürkül az arctalan várakozás idomtalan árnyékunk már szokás testetlen hétköznapok nyúznak s inkább beállunk a sorba túsznak, mert mártírkodni már nem divat ———————————- Némi logikai bukfenc van a végén: inkább beállunk túsznak = feláldozzuk magunkat = odaadjuk magunkat = mártírkodunk, [… Tovább]
Cseppjeid
Mozdulatodba zárva hallgatlak a lézengő távolon át, áthatolhatatlan vetette meg vánkosát. Cseppjeidből meritek életet és halált, a Világ értünk fékezett. * Üres verembe hull a fojtó félelem, majd meztelenül karolsz, s én mézízed nyeldesem.
Facebook — 4.
„Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével, amelyen el akarja kerülni.” Jean de la Fontaine Mindegy, hogy falu, vagy város, az emberi kíváncsiságnak nincs helyhez kötött természete. Így aztán egyre több szomszéd akart, és [… Tovább]
Hogy mellém bújhass kicsit… (Változat)
mi is vagy most valójában? egy emlék? a végleg-búcsú szomorúsága amely arra van kárhoztatva hogy éjszakánként újra meg újra felzokogjon? szemek borostyánjába fagyott pillanat? egy kamasz-vágy halála a Hármashatárhegyen? visszakért fényképen múltba hullt mosoly? mellkasodban pusztító ráktól felsikoltó fájdalom? [… Tovább]
Nyomottan
Megy a lábnyom. Már minden oldalán tele van bütykökkel. Szinte sántikál, és mégis könnyed, büszke magára, mert ő mindig nyomot hagy maga után, pedig csak nyom. Ezért nem lehet más, mint saját magának a nyoma. Hátrapillant és elborzad. Nem [… Tovább]
Elvehetetlen
Ma elvágódott. Áram a szív; rövidzárlatos,akkorát dobban, mint egy újraéledő halott. Miféle ellentét a tény: mi hiányból kerül elő, már mindenhol keresett, mégis akkor találnirá, ha legyintve dönti el, már a föld elnyelte.Téged a gyász felvet, már-már a feledést is [… Tovább]
Semmi sem igaz
Fotó: internet Semmi sem igaz… Csak ölelő karod, mikor kitárod felém, majd szorosan kebledre zársz.Múltam felett hófehér felhővándorlás. Semmi sem igaz…Csak kezed melege,melyben még ott a nyár heve…Ha ezer baljós kérdés nyugtalanít,hogy az idő véges, az óra [… Tovább]
Igaz szerelem
Az igazi szerelem lábujjhegyen jár, sohasem tolakszik csak megül csendesen szívedben, lelkedben. Megbúvik szerényen, közben pánsíp hangján szól hozzád az éjen át, idézve múltat, jövőt, örökkévalóságot. Nem apró szobádat látja, s foszló függönyeidet, csak kék szemed csodálja, melyben [… Tovább]
Holdsarlón ringok
Holdsarlón ringok, lelkemben titkok. Szememben fények, éretted égnek. Lehullok végül, mert szívem szédül.
?
Szólni fog-é a nagy harang, amikor megáll a szívem? Utolsó utamon lesz-é, aki hazakísér éngem? Fognak-é nyílni virágok a sírom hantja ölében? Vagy maradok gazföld alatt, akit elfeledett Isten? Lesz-é olyan, ki szívében az emlékemet megőrzi? Hogyha bort tölt [… Tovább]
Megoldatlan képlet
Szabad-e zokogni, vagy kövüljön bennem?Szabad-e sóhajtanom, ha hasadt fűz lettem?Máglyára vetni az olvasott könyvet?S a görbe tükröt szilánkosra törni?Szabad-e néma ajaktól búgó szót remélni?Sebzett állatként véresre kenni a zsibongó rétet?Ha Isten is csak számol…megoldatlan képlet.