Ez eddig mind, mind csupán szöveg volt, és mégis köszönöm, hogy mindezt tanítottad; szerettem ezt, és őt is megszerettem, ez kedvelés, ez már a szerelem – és hittem mind, oly óvatosan egykor, kimondani csak későbben, hogy mertem. Ennyi volt [… Tovább]
Messze még az idő,mikor mosolyt csal az ég arcára a nap, s úgy derül, úgy kékül,mint fiatal tavaszvirágzó sűrűje felett.Most fehér köd üli mega teret.Csend van és némaság…A hideg,lelkembe vág.Mondd, miért szól messzi dallam?Miért szorít a mellkaslevegőtlen, halkan?Feléd vidám víz csobog…Ott, hová utad [… Tovább]
Bátorság parázsló kályhába vetni az utolsó nyirkos csonkot, s a fellobbanó láng ledér táncától részegedni hagyni a szűkülő pupillát, komor homlokról érdes tenyérrel vasalgatni a bőrön átütő barázdát, ha test s lélek között valami fennakadt. [… Tovább]
Ott állok ragyogó arccal. Félek-e bármitől a most tőled érkező huzattal? Mikor úgy oszlik el rajtad fényes széséged, minden sejted ruhán keresztül is két szememben Isten-ígéret, ahonnan nézel mágnesként vonz az egy, és legtisztább tükrömben látom, micsoda ereje [… Tovább]
Szertelen indult kezem feléd, szemed szemembe közben mint tükörbe meredt – csillogva rebegett igent a lopott csókra s hogy simogasson a kéz.
— Idefigyelj, ma nem eszlek meg! — Miért? — Képtelenség! Már nem bírom… Idejét sem tudom, mióta csámcsoglak. Ha ilyen különc kívánságaid vannak, legalább táplálkoznál rendesen. Naponta meg kell ennem téged, de te hanyagul lesoványodsz. Se vitamin, se [… Tovább]
Levél fiamnak 77. Drága fiam! Már két napja esik megállás nélkül. Az a kevés kis hó, ami ott nevetgélt az udvar végében, halk-csendes megadással olvadt el, és magával vitte a tél emlékeit. A tavalyi avarban a levelek örök [… Tovább]
Metafora Koosán Ildikó úgy kell egy képet felvillantani mint éjben pásztázó reflektorok fényébe ugró szarvas-csapatok látványa, váratlan, s megtartani a ráhatás illékony pókfonalát; való, s hasonlat ahol egymásra lel megdöbbent, elámít, lehengerel, s a érzelem [… Tovább]
messze már mi volt közel s kezed vesztettem hisz nem érem el lelked a távol mit belát öreg szemem mocsárból feléd Ké: web
Hogyan tesz bölccsé a gondolat, hogy gondolhatsz bölcsebbet annál, ha önfényed kéjjel elvakít, s vágtára sarkall, hogy mondj olyat, mit nem tudsz, hiába akarnál. Hallgass s hagyd érlelni a magot. Formáld úgy, ahogy föld istene éltető ízekké vajúdja a [… Tovább]
Ablaküvegen áttörő, téli napfény vagyok, a két hét után is tartósan fénylő géllakk, lélekre ült, szorongós-fáradt hétköznapok, mikor a halk zokogás takarításba fullad. A mosógép hangos kattogása, mielőtt lejár, konyhában némán száradó evőeszközök, a csak fejben összeírt, [… Tovább]
Lélekragyogás A “Szederindának” ajánlom. Népdalt zeng a citera, pengeti “Szederi
Fordította: P. Tóth Irén Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.Néha félek, hogy egyszer elveszítlek,hogy fellegekig érő hegyes szárnyaim nőnek,hogy elbújsz tőlem egy idegen szembe,és ő becsukódik egy ürömlevéllel. És [… Tovább]
álmosan húzom a takarót magamra pedig négy napja nyomom az ágyat hiába kérek minden szentet hogy végre kaparja már ki belőlem a lázat száműzve rólam minden selymes rongy testemen megkopott macis pizsamám ilyenkor kemence-meleget ont csend van a [… Tovább]
Furcsa ez az éj egyedül megint. Az ágyra mellém álmom vetít képet, hűlt helyedre szépet százszor és ezerszer, de még mindig Téged – csak épp mosollyal, ahogy visszanézel s ahogy ismerőn vágysz felém újra egyre közelebb – [… Tovább]
Mindegy, hogy marad, vagy nem marad, ki mondja meg, kinek mi szép. Egyik liheg, a másik jajong, töri magát, s törik a kép. Egyik lelkében botorkál, másik utcahosszt lohol, “látni távol kis falucska tornyát” miből ha füst száll, a [… Tovább]
Notificare ” Problema nu este aceea” – desigur, niciodată nu:bine, că la locul (pisi-compatibil) adecvat se găsește cineva cu suficient curaj să ne spună,celor ce (în acest est sălbatic) nu vedem copaculde pădure, că este vorba de ceva complet diferit,ceva [… Tovább]
Rongyok a padlón mint nyugvó tetemeks kíntól gőzölgő ágy…egy csepp víz bizsereg a szájban,ez elég, nincs kiszáradás.Elhantolnám a meddővé metszett nyarat,ha addig megtartanád kezem,de az igéret sziszegő kígyó horzsolt keblemen.
Humoros vers Erich Fried (1921- 1988) Télikert Koosán Ildikó fordítása Borítékodat a két sárga és piros bélyeggel elplántáltam a virágcserépbe szeretném azt naponta öntözni majd őrzi nekem leveleidet a szép és szomorú leveleket a levelek [… Tovább]
Remy de Gourmont Heléna Koosán Ildikó fordítása Heléna, Kálvária szállásadója, szegények anyja, Tisztelünk, képed medálra, érmére faragva, Bűnös lelkünket a kábulat bíbora vakítja; Heléna, küldd Megváltónk vérét, [… Tovább]
ránkszürkül az arctalan várakozás idomtalan árnyékunk már szokás testetlen hétköznapok nyúznak s inkább beállunk a sorba túsznak, mert mártírkodni már nem divat ———————————- Némi logikai bukfenc van a végén: inkább beállunk túsznak = feláldozzuk magunkat = odaadjuk magunkat = mártírkodunk, [… Tovább]
Mozdulatodba zárva hallgatlak a lézengő távolon át, áthatolhatatlan vetette meg vánkosát. Cseppjeidből meritek életet és halált, a Világ értünk fékezett. * Üres verembe hull a fojtó félelem, majd meztelenül karolsz, s én mézízed nyeldesem.
„Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével, amelyen el akarja kerülni.” Jean de la Fontaine Mindegy, hogy falu, vagy város, az emberi kíváncsiságnak nincs helyhez kötött természete. Így aztán egyre több szomszéd akart, és [… Tovább]
mi is vagy most valójában? egy emlék? a végleg-búcsú szomorúsága amely arra van kárhoztatva hogy éjszakánként újra meg újra felzokogjon? szemek borostyánjába fagyott pillanat? egy kamasz-vágy halála a Hármashatárhegyen? visszakért fényképen múltba hullt mosoly? mellkasodban pusztító ráktól felsikoltó fájdalom? [… Tovább]
Megy a lábnyom. Már minden oldalán tele van bütykökkel. Szinte sántikál, és mégis könnyed, büszke magára, mert ő mindig nyomot hagy maga után, pedig csak nyom. Ezért nem lehet más, mint saját magának a nyoma. Hátrapillant és elborzad. Nem [… Tovább]
Ma elvágódott. Áram a szív; rövidzárlatos,akkorát dobban, mint egy újraéledő halott. Miféle ellentét a tény: mi hiányból kerül elő, már mindenhol keresett, mégis akkor találnirá, ha legyintve dönti el, már a föld elnyelte.Téged a gyász felvet, már-már a feledést is [… Tovább]
Fotó: internet Semmi sem igaz… Csak ölelő karod, mikor kitárod felém, majd szorosan kebledre zársz.Múltam felett hófehér felhővándorlás. Semmi sem igaz…Csak kezed melege,melyben még ott a nyár heve…Ha ezer baljós kérdés nyugtalanít,hogy az idő véges, az óra [… Tovább]
Az igazi szerelem lábujjhegyen jár, sohasem tolakszik csak megül csendesen szívedben, lelkedben. Megbúvik szerényen, közben pánsíp hangján szól hozzád az éjen át, idézve múltat, jövőt, örökkévalóságot. Nem apró szobádat látja, s foszló függönyeidet, csak kék szemed csodálja, melyben [… Tovább]
Holdsarlón ringok, lelkemben titkok. Szememben fények, éretted égnek. Lehullok végül, mert szívem szédül.
Tartalom másolása nem engedélyezett!