Jagos István Róbert : Kocsmában mindig eszembe jutsz

Kocsmában mindig eszembe jutsz.

Az a ma már furcsán szeretett, szinte

legendává vált kötelék – ahol és ahogy

padokon dúdoltuk világmegváltásainkat,

lányok csókjain aludtunk el s asszonyok

ölében ébredtük az elnyújtott gyönyör reggeleit.

A minap újra itt voltál. Meghízva, kissé rekedten

dúdoltuk megint dalainkat. A lányok csókolomoztak,

az asszonyok meg évődve nézték, ahogy egymáshoz bújva

adtunk csókot elkoptatott arcainkra.


Kocsmában mindig eszembe jutsz.

Az első igaz ajándékom voltál. Úgy bontottalak ki,

ahogy még senki mást. Karomban tartva aludtunk el,

és hasamon fekve ébredtél. Szerettem nézni szemed.

Belélesve kutattam elrejtett önmagam, az ős-szeretet

rejtett megnyilvánulását. Ma messze vagy és kevés az idő.

Kevés az idő a mindenpillanthoz mérten. Hosszú a távolság

a szívünk közelségéhez. Lenni akartam általad, te szeretett mementóm.

Holnap újra együtt leszünk. Kimegyünk majd a tanyára

és, ha akarod, együtt fújjuk majd el a gyertyát.

Ha akarod, gyalog jövünk haza az esti mozi után,

csak hogy tovább tartson az út.

Ha akarod, titokban megfogom kezed

és csókot adok arcodra úgy, ahogy egykor – mindig.


Kocsmában mindig eszembe jutsz.

Együtt és egymástól tanultunk szeretni.

Remegő lábakkal jártunk ismeretlen ösvényeket,

s mire kitapostuk, árvává tettük magunkat.

A gyász olyan, mint a halál. Csapkodva, sírva

menekülünk s végül lekuporodva a sarokban,

fülünkre tapasztott kézcsonkokkal

várjuk, hogy véget érjen.

Túléltük mindketten.

Talán te is bölcsebb és erősebb lettél.

Nem haragszom, nem haragszol.

(vajon mennyi kérdőjelet bír el egy sor)



Kocsmában mindig eszembe jutsz.

Mekkora tüzet raktunk!

Mekkora tüzet, és mekkora sebbé

perzseltük az akkori jelent!

A tűzhalál a legszebb halál.

Öl ahol ér. Ölelve, harapva, tépve, sértve

s mégis: nem cserélném el semmiért.

Ugye tudod, a nyolcadik évbe értünk.

Még nem rév, de nekem fontos. Ahogy minden,

ami belőled származik. Vannak szakadékok és

vannak kegyetlen ormok. Itt is, ott is vagyunk olykor.

Kérlek, ne félj. Feled vagyok.


Kocsmában mindig eszembe jutsz.

Csoda vagy!!!!!!!!!!!

Az én igazi csodám!

Az élet vize,

a csobogó szeretet.

Benned (is) lesem magam,

csakúgy,  ahogy

egykori ajándékom sziluettjét.

Látom, látlak, vágylak.

Karomra és szívembe tetováltalak,

mint aki féli azt, hogy túl messzire mész egyszer.

Történjen bármi,

lesz erőm felnevelni téged.


Kocsmában mindig eszembe jutsz.

Néha úgy rád szólnék: hagyd azt az utolsó két

viszkit, és jobb lenne hazamenned,

de tudom, meg se hallanád. Olyankor már messze jársz.

Szemedben furcsa képeket látok.

Homályos tereket és alakokat.

Talán csak a jobb kezed az, ami itt maradt.

Ütemet ver egy avítt dallam alá.

Na persze! Az is csak a tied. Mint ahogy lenni

szokott, így hajnaltájban.

Későre jár. Lassan meg kell

írnod a versed. Tudod, azt, amelyik sosem készül el.


 

Legutóbb szerkesztette - Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.