Vers

Még hiányzol

  Hiányzol… kopogja ujjam asztalsarkán a ki nem mondott szókat, s takarja fehér gyolcsba a múlt szökni készülő álmait, öltöztetve színes papírba a megmaradt csodát, ablakpárkányról sárba hulló tegnapi látomást.   Hiányzol… sírják velem a távoli hegyek, s rejtenek jég [… Tovább]

Vers

Nyitnikék – Triptichon

  Picinyke cinke víg dalával köszönti a hajnali fényt.   * * *   Nyitnikék hangja távoli válaszra vár. Hű párját hívja.   * * *   Fél dió nem sok, megosztják mégis csendben. Nagy úr a tél most.

Vers

Koponyám falába

Hofi:” A lét határozza meg a tudatot, megisszuk a lét, a tudat elszáll…” Koponyám falába annyi mindent véstem, örömöt, bánatot, melyeket átéltem, arcokat, neveket, kik előttem álltak, volt akik áldottak, mások megátkoztak.   Mosollyal, könnyekkel faragtam érzelmem, volt aki szeretett, [… Tovább]

Novella

Készülődés

  Három napig egyfolytában esett az eső. Apró szemű, hideg cseppek. Ezüstös szálakon ereszkedtek alá. Úgy szúrtak, mint a tű. Csíptek, szúrtak. Fájt, ha védetlen helyet érintettek. Ha valaki kimozdult a házból, bebugyolálta magát. Csak egy ruhahalmot lehetett látni, mely [… Tovább]

Vers

Sziromlobogás

Friss szél fúj. Ágkoronán szűzi fehér rózsaszín-szegélyes palást: sziromlobogás. Ég tárul, fény ömöl.  Gipszmáz reped, pattogva hull a szürke csönd. Télálmos méhek zsonganak. Szívük remegő virágvárta, csordultig fényarany. Mennyi dadogó ígéret, áttetsző  szárnyacskák mennyi verdesése a reménynek!

Vers

Időrendben

A 10.kötetem címadó verse A vélt egységnyi, élt idő alatt, – ami tán óra, perc, vagy pillanat – valamit babrál valaki velem, s kitágulózik bennem a jelen, az idő lélegzik egy jó nagyot, egy óriási luftballon vagyok, és minden fehér, [… Tovább]