Vers

Vetetlen álom

Kép: Póth-Vecsei Mária: Vetetlen álom…   Nézd, nyoszolyám vetetlen, akárcsak az álmom, fényed selyme átfolyik, szűz fehér ruhámon.   Koldushajnal csókjai, pillámon mint lepkék, elvisznek a semmibe, mintha nem is lennék.   Nézd, nyoszolyám vetetlen, vállamon csillagpor, reményt lopok az [… Tovább]

Vers

Szoknya

    Deréktól lefelé egy pár szandálnak és szoknyának képe is elég ahhoz, hogy már fel is idéződjön bennem az a nap, amikor anyád fogta a kezemet, nekem csak ez a kép maradt meg, ahogy látom a szoknyáját. Lábszárig ér. [… Tovább]

Egyéb

George

  George csapkodott végtagjaival. Úszott az örömben, mert abban a nagy tengerben a mindenség remegett. A sötétben is jól látott, vagy inkább talán érzett, érzékelt. Tudta, hogy hatalmas, vég nélküli óceánja az élet. Sehol sincs más hely, ezért ha netán [… Tovább]

Vers

Egy karrier története

 EGY KARRIER TÖRTÉNETE                           Koosán Ildikó   TELE lett a lét fénygyümölcseivel NYÁR derekára a fa;   virágillatból átlényegüléssel formásaN  GÖMBÖLYÖDŐ SZERELEM,  ÁBRÁND, remény, VÁGYAKOZÁS  színesedett, s a tömény aura téridejében maga a MEGVALÓSULÁS formálta koronává SZÁNDÉKuk új hajtásait, [… Tovább]

Vers

Szerintem a világ

  Szerintem a világ idegenként kezel, hús-vér emberségem számára csak teher.   Szerintem a világ körbe körbe forog, bolond itt mindenki s összevissza dohog.   Szerintem a világ Legoland-ben készül, minden kis darabja műanyag lesz végül.   Szerintem a világ [… Tovább]

Vers

Meglopva

Fotó: internet   kicsented lelkembőla végtelen panasztminden álmomat hol a sápadt holdfény fakadt segíts keresni tarts tükröthogy megtaláljam bennerégi önmagam és védtelenné váltkiüresedett énemet   most szemem partjára szomorúfűz ága lebben e magányos estben itt maradtambetelt versesfüzetemmelbús egyedüldajkálok egy látomásthonnan [… Tovább]