Most jól vagyok. Adok ha éhezel, adok magamból egy falatot, hogy lelked teljen vele – kenyereddel majszold, és adj morzsáiból, adj, hisz van még avas vajam mit rátegyünk, ha jössz s ha mellém ülsz, testvér.
Kép: Kovács Emil Lajos Őszi magánytörés Fázom. De látom, te is beleremegsz. Bús avart tapos a lábam s nálad is kavargó falevelek. Plédet készítek kettőnknek elég lesz, bízz, gyere mellém – eső ellen ernyőm is nyitva kész testvér – [… Tovább]
Kép: Kovács Emil Lajos Kiborult a borom Megint rossz hírt kaptam. Bennem mindnek fájdalma ég merengve, hárítón egyre, míg a múltból percek peregnek elém és újra gyerek leszek. Tán felnőni nem kellett volna, legalábbis nem így… hogy anyám [… Tovább]
Kép: Kovács Emil Lajos Adj békét Uram sárban járom az utam magam dagasztottam könnyekből miattam s értem mi hullt mert sajátból már múltrégen kifogytam – hideg sárban botorkálok egyre csak ne süssön a Nap de ha mégis [… Tovább]
(Több erkély, mint Júlia…) Hívtál Júliám s pontban itt vagyok, de mely erkély rejt? Sok közt tobzódom fellelni téged édes titkunkkal, ám hol a létrám osonni csókért becézve karod? Pókemberként nem, még ha gyertya ég világos jelként [… Tovább]
Kép: Kovács Emil Lajos Messzire viszlek Elviszlek innen messze. Takarózzunk közös lepelbe sötét moziszobámban – életünk filmjét pergetem neked néha megállva és képet merevítve – mondd, mire gondoltál ekkor, s mosolyod máskor mit jelentett arcodon? Ha karom engedett kicsit, [… Tovább]
Fáskerti néni balladája (Cseh Tamás és Bereményi Géza nyomán szabadon) Ennek a hónakvalamely napjánátsegítettem énFáskerti nénitbetontömeg utcána túloldalra.Pedig ő csak állt ott,és nem is akart,de láttam szemében,s hallottam a vágyat – vajh kik laknak ott –faluról bejöttem,nekem itt mindenkegyetlen most,vadság és [… Tovább]
Gyere, te bolond,csak vicc talán, hogy nem szeretlek,s gyűlöllek inkább.Mutasd azt a számod,mit mindig megmosolygok,de nevetést most ne várj, csak maradj, míg érzem, szeretsz –és én istalán.
Hol szálltál fel s mikor és hogy meddig utazol, én csak kérdezem. Mellettem ülsz hát, szólalj, üssük el az időt s kontrázzunk ütemet – ne fogadjuk bénán az előírt monotont mit a vonat duruzsol végtelen síneken. A [… Tovább]
Messzire szálltam. Szirének hívtak s vittek jó darabig, hol csábzene szólt és táncoltunk hajnalig – csak az ébredés, az nem esett jól. Sehol egy ember, sehol egy arc, sehol a Nap, sehol az árnyék, sehol egy templom, sehol egy [… Tovább]
