Thamássy Nagy Géza Szerző
Vezetéknév
Thamássy
Keresztnév
Nagy Géza
4 év Nincs Komment

 

Most jól vagyok.

Adok ha éhezel, adok

magamból egy falatot,

hogy lelked teljen vele –

kenyereddel majszold,

és adj morzsáiból, adj,

hisz van még avas vajam

mit rátegyünk, ha jössz

s ha mellém ülsz, testvér.

4 év Nincs Komment

Kép: Kovács Emil Lajos

Őszi  magánytörés

 

Fázom.

De látom, te is beleremegsz.

Bús avart tapos a lábam

s nálad is kavargó falevelek.

Plédet készítek kettőnknek

elég lesz, bízz, gyere mellém –

eső ellen ernyőm is nyitva kész

testvér – törjük meg a magányt!

4 év 4 komment

Kép: Kovács Emil Lajos

Kiborult a borom

 

Megint rossz hírt kaptam.

Bennem mindnek fájdalma ég

merengve, hárítón egyre,

míg a múltból percek peregnek

elém és újra gyerek leszek.

 

Tán felnőni nem kellett volna,

legalábbis nem így…

hogy anyám nem ad több vacsorát,

s apám nem visz kezemet fogva,

mutatni az életből csodát…

 

fáradt kezemben gyakran

megremeg már a pohár…

s kiborul mind a borom.

4 év 9 komment

Kép: Kovács Emil Lajos

 

 

Adj békét Uram

 

sárban járom az utam

magam dagasztottam

könnyekből miattam

s értem mi hullt

mert sajátból már

múltrégen kifogytam –

hideg sárban

botorkálok egyre

csak ne süssön a Nap

de ha mégis hát

arcom sarammal kenem be –

adj békét Uram

 

 

 

4 év 6 komment

 

 

(Több erkély, mint Júlia…)

 

Hívtál Júliám

s pontban itt vagyok,

de mely erkély rejt?

Sok közt tobzódom

fellelni téged

édes titkunkkal,

ám hol a létrám

osonni csókért

becézve karod?

Pókemberként nem,

még ha gyertya ég

világos jelként

sem mászom oda –

fóbiám legyűr,

Shakespeare nem írta.

 

Na de csitt, lelkem

s várj még Júlia!

Nyitókódot adj –

küldd sms-ben

s hogy ajtód hanyas –

lifttel megyek fel.

 

 

4 év Nincs Komment

Kép: Kovács Emil Lajos

Messzire viszlek

 

Elviszlek innen messze.

Takarózzunk közös lepelbe

sötét moziszobámban –

életünk filmjét pergetem neked

néha megállva és képet merevítve –

mondd, mire gondoltál ekkor,

s mosolyod máskor

mit jelentett arcodon?

Ha karom engedett kicsit,

miért nem kaptál utánam,

s mikor a tiéd volt gyenge,

hát miért nem kapálóztam én,

mielőtt leestem.

 

Elviszlek most.

Elmegyünk mi ketten messze,

hogy együtt jöjjünk vissza.

 

————-

Kedves Géza!

Az utolsó három sortól én megválnék.

Illetve: honnan estél le?

Visszavárom, Zita

 

4 év 2 komment

Fáskerti néni balladája

(Cseh Tamás és Bereményi Géza nyomán szabadon)

Ennek a hónak
valamely napján
átsegítettem én
Fáskerti nénit
betontömeg utcán
a túloldalra.
Pedig ő csak állt ott,
és nem is akart,
de láttam szemében,
s hallottam a vágyat – 
vajh kik laknak ott –
faluról bejöttem,
nekem itt minden
kegyetlen most,
vadság és idegen 
közöny.
Köszönök százszor,
míg választ ad egy,
ülnék vele padra,
s indul már kezem
mondva ne siess,
erre hirtelen továbbmegy –
mondd, te mondd meg:
nem egy fura helyzet ez?

Kísérjetek vissza,
nekem itt már elegem lett.
Számláim előre mind
amíg élek, befizettem –
adjatok békét nekem.

Kép: Kovács Emil Lajos

4 év 4 komment

 

Gyere, te bolond,
csak vicc talán, 
hogy nem szeretlek,
s gyűlöllek inkább.
Mutasd azt a számod,
mit mindig megmosolygok,
de nevetést most ne várj, 
csak maradj, míg érzem, 
szeretsz –
és én is
talán.

 

4 év 2 komment

 

 

Hol szálltál fel s mikor

és hogy meddig utazol,

én csak kérdezem.

Mellettem ülsz hát,

szólalj, üssük el az időt

s kontrázzunk ütemet –

ne fogadjuk bénán

az előírt monotont

mit a vonat duruzsol

végtelen síneken.

 

A kanyaron túl megálló.

Jegyünk meddig is szól

ne mondd, tudom –

a kalauz dönti el.

 

Én maradnék…

 

maradj…!

 

 

 

4 év Nincs Komment

 

Messzire szálltam.

Szirének hívtak

s vittek jó darabig,

hol csábzene szólt

és táncoltunk hajnalig –

csak az ébredés,

az nem esett jól.

Sehol egy ember,

sehol egy arc,

sehol a Nap,

sehol az árnyék,

sehol egy templom,

sehol egy szó –

csak a fények,

csak az ének,

de az is már

mind monoton…

 

Túl messzire szálltam.

Tollaim eláztak,

didergő így az út

hozzád visszafele

a ködben,

csak illatod vezet.

 

Ott toporgok majd

kopogni félve –

kérlek

eressz be.

 

 

 

Thamássy Nagy Géza Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.