Tik-tak, tik-tak, tik-tak, tik-tak, csak szaladnak a kósza másodpercek gyorsan pereg az idő szemünk előtt elmúltak már azok gondtalan évek. Tik-tak, tik-tak, tik-tak, tik-tak, rájövünk lassan, nem is éltünk igazán s egyre gyorsabban múlik a fiatalság, míg mi [… Tovább]
Indulás előtt egy perc kell, Nem búcsúztam tőled még el, Nem mondhattam még, hogy viszlát, Még egyetlen percet adj hát. Nem érzem többé finom illatod, Nem látom többé szemed, hogy ragyog, Szétszakít minket az élet, De én még [… Tovább]
Tudom, egyszer majd hív egy másik világ, velem jössz tán’. Akkor választanod kell! Itt, vagy ott… akarod-e amit én? A múlandóság hó-szirmai olvadnak kezemre. Neked beszélek, … hallod?
A VÉGSŐ NYOMOR (a létező mélyszegénység) Képzelt kenyere héját, álmában a szegény, cuppogva, kéjesen, fog-nélkül nyáladzva nyalja; már a hús emléke se jut rá hosszú évek óta, csekélyke csont is pusztán a kérges tenyér, mely még álmában [… Tovább]
