Indulás előtt egy perc kell,
Nem búcsúztam tőled még el,
Nem mondhattam még, hogy viszlát,
Még egyetlen percet adj hát.
Nem érzem többé finom illatod,
Nem látom többé szemed, hogy ragyog,
Szétszakít minket az élet,
De én még csak egy percet kérek.
Egy perc és indul már a vonat,
De téged kísérjen utadon az a tudat,
Hogy bármerre is sodorjon az ár,
Itthon valaki csak rád vár.
——————————————-
Érthetetlen, miért tartasz szótagszámot, ha nem társítasz hozzá semmi ritmust, s ráadásul nem is viszed végig, néhol még kapaszkodsz fölösleges toldalékszavakkal, aztán végképp szétszalad a ménes.
Az első sorod nyolc magánhangzójából négy (!!!) „e”. Ráadásul koncentráltan a sorvégen. Ez „e”-zés végigvonul az egész íráson. A magyar nyelv leggyakoribb hangzója, így aztán olcsó megoldás, ha rímet keresünk, de rossz hír: az e-s rímekből nem lesz verszene, abból mekegés lesz, és megdöbbenve látom, hogy ezért a mekegős kezdetért még nem kis áldozatot is hoztál a második sor totálisan felborult, nyelvidegen szórendjével.
A harmadik-negyedik sorban véletlenül rábukkantál egy felező nyolcasra, de lehetetlen komolyan venni, részint az előzmények miatt, részint mert már a következő sorral agyon is csapod.
A versírás ezen része tanulható, veselkedj neki, kedves Szerző, és itt jegyzem meg, dönthetsz nyilván a szabadversek egyszerűnek tűnő harmóniái mellett, de a harmóniát azokban is meg kell teremteni, és az már az a rész, ami annyira azért mégsem tanulható.
Az írás titka, hogy olvass, érezz és írj. De sose akarj írni. Az írás akarjon téged. Akkor születik meg a vers. És amikor igazi vers születik, abban nem lesznek majd elcsépelt közhelyek, mint hogy „valaki csak rád vár”, „bármerre sodorjon”, „egy percet kérek”, „szétszakít minket az élet”…
Abban a versben lesznek fölösleges sorok, szavak. Azokat majd megbeszéljük, elmondom, mi miért nem kell bele. A te dolgod csak annyi, hogy engedd el magad, olvass, érezz és írj. Ha kacskák a sorok…? Az nem érdekes! Na. Gyerünk, munkára, téged akarunk látni, nem sztereotípiákat! NHI
Legutóbbi módosítás: 2016.01.12. @ 20:31 :: Ravasz Levente
