M. Laurens : A VÉGSŐ NYOMOR

 

A VÉGSŐ NYOMOR

(a létező mélyszegénység) 

 

 

Képzelt kenyere héját, álmában a szegény,
cuppogva, kéjesen, fog-nélkül nyáladzva nyalja;
már a hús emléke se jut rá hosszú évek óta,
csekélyke csont is pusztán a kérges tenyér,
mely még álmában is, féltő görcsben tartja.

 

 

 

 

2015. március 22. – december 29

Legutóbbi módosítás: 2016.01.12. @ 13:05 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )