A rettenet 611. napja Az ördög itt jár már közöttünk, A pokol, felszínre emelkedett, Nem kímélve várandós anyát, Sem pedig újszülött gyermeket. Kihalt már egy teljes nemzedék, Kihalt örökre több teljes család, A hatalom véres játszmájából, Mi, egy fikarcnyit [… Tovább]
(Egy marha majdnem balladája) Nem születtem én ökörnek, Apám szilaj büszke Bika vala, Magam is az lehettem volna, De megszakadt családunk vérvonala. Éles késsel lefokoztak. Tinóvá faragott a gonosz gazda, S tehenek szemében, mint hím, Végleg ki lettem szavazva. Így [… Tovább]
M. Laurens A SORS KEZÉBEN Cipeltem a sorsom, cipeltem lankadatlan. „Ne add fel”, mondták, de én már rég feladtam. Most a sors visz engem, s cipeli minden búmat, hálát adhatok majd érte odafenn a mennyei Úrnak. És hálát adhatok, hogy [… Tovább]
Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott, Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott. Életünk értelme őrizni a tőle kapott lángot, Elűzni a sötét semmit, s vigyázni e világot. Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz, Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz. [… Tovább]
Napok végén testetlen kullogva Vonulnak el kis lakom előtt. Színtelen, arctalan bandukolnak, S nem láthatnak a redőny mögött. Nem látják, hogy lélek jár a réten, És feljöttek már a csillagok, Nem értik, hogy virágzanak a fák, És fénybe borultak ablakok. [… Tovább]
Osztják az észt itt lenn hűvös halomba, Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva, S magyarázzák, mitől fénylik a setét, Bennem meg: két majom játssza az eszét. Az egyik mondja: okosodj, vén marha, Lukas zsebedtől kinek hízik marka? S ha ki [… Tovább]
A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb, és főleg menjek le [… Tovább]
Hajad már nem hull szemedbe, Ha idő előtt meghajolsz, Egy boncnok lesi mozdulsz-e, Rá se ránts ha már csomagolsz. Jámbor versfaragó orcák: Könnyük holt rímekért csorog. Kutyád szeret, más tojik rád, Minek neked még több dolog? Mint tépett légyben vergődés, [… Tovább]
Kis hal voltam egykor, amolyan csepp kis ebi, de eljárt felettem a kor, s most ülepem két láb fedi. Csodás, piciny farkam már csak holmi emlék, azt álmodom este halkan, – bárcsak csuka lennék. S feltör belőlem kesergőn: Varangy [… Tovább]
A takarító ma is jön. Savanyú, Közömbös szürke arccal ránk vigyorog. – Teremtőm, a megszokás mekkora úr. – Munka és halál, már köznapi dolog. Neki ez csupán mindennapos robot, S az elfekvő csak átmeneti tünet. Miközben felmos, magában így morog: [… Tovább]
