M. Laurens Szerző
Vezetéknév
M.
Keresztnév
Laurens
12 hónap 2 komment

M. Laurens

BÉKA KURUTTY

Két öregedő béka, a parti sásban ülve,
egymásra licitálva, jó-sorsát csepülte.
– Látja szomszéd mára ki se látszik fenekünk.
Szemétbe süllyedt ez a világ: úgy kell nekünk.

A szomszédék lánya, ki a legyet bekapta,
időjós volt, s a létra megingott alatta.
Kirúgták szegénykét a befőttes üvegből,
és hajléktalanná vált, ebi-gyerekestől.

– Ahogy mondja szomszéd, mi hiába brekegünk.
Ha kiszárad a tó, porzani fog alfelünk.
S kit érdekel, az Égi-Béka segge alatt,
ha jó kis mocsarunkból, még tócsa sem marad.

A békebeli békalencse sem a régi,
s a békanyál is csak a múltunkat idézi.
Sok fiatal varangy, azt se tudja mi a jó,
egész éjjel lustán fetrengenek, mint a ló.

– Ja! A békakórusban fel sem lépnek soha,
a rap-et nyomatja sok brekegő ostoba.
Nem csoda, ha azt írja a mai gólyahír,
hogy már békacombra sem fussa a légypapír.

S máig kuruttyolna a két vén levelibéka,
ha nem lett volna mind a két bölcs tudor,
a tudatlan kölyök-gólyák martaléka.

Budatétény, 2019. június 30.

1 év Nincs Komment

Ma egy olyan világ vesz körül,
ahol gyanús kinek lelke szép.
Ki tehetséges az titkolja,
s gáncsoskodók elől félre lép.

A tiszta lélek inzultus lett,
a tehetség, mára árulás.
Az önálló gondolat pedig,
hasztalan szócséplő számítás.

E világban immár Ők jönnek:
kiknek a lelke setét és rút,
elvtelen tehetségtelenek
nyerik meg végül, e háborút.

S szemétre vetik majd a szépet,
ócsárolják a tehetséget,
és megfojtják majd azt is, kinek
hite lehetne: maradék véred.


Budatétény 2019. május 18-25.
(Márai Sándor inspirációja nyomán.)

1 év Nincs Komment

Ma egy olyan világ vesz körül,

ahol gyanús kinek lelke szép.

Ki tehetséges az titkolja, 

s gáncsoskodók elől félre lép.

 

A tiszta lélek inzultus lett,

a tehetség, mára árulás.

Az önálló gondolat pedig,

hasztalan szócséplő számítás.

 

E világban immár Ők jönnek:

kiknek a lelke setét és rút,

elvtelen tehetségtelenek

nyerik meg végül, e háborút.

 

S szemétre vetik majd a szépet,

ócsárolják a tehetséget,

és megfojtják majd azt is, kinek

hite lehetne: maradék véred.

 

Budatétény 2019. május 18-25.

(Márai Sándor inspirációja nyomán.)

1 év 2 komment

M. Laurens

HOMOKVÁR

Játszottunk mi papás-mamást,

nem ismertük még a blamázst,

homokvárat építettünk:

és még önzetlen szerettünk.

Nem törtük a fejünk rajta,

ugyan ki a magunkfajta,

homok pogácsákat ettünk:

és még mindenkit szerettünk.

Kinevettek kamasz csajok,

hogy még csak fiúcska vagyok.

S homokvárunk eltemettük:

felnőttünk, és mást szerettünk.

Már nem játszunk papás-mamást,

megismertük rég a blamázst,

gyermek létünk elfeledtük:

oly régóta nem szerettünk…

Budatétény 2019. április 27.

 

1 év 3 komment

EGY KISEMBER TRAGÉDIÁJA

(sokadik ének)

 

AZ ÚR:

Te ember! Csak hallgatsz és állsz,

Dicséretemre szavakat nem találsz?

Vagy nem tetszik a gép, mit alkoték?

Nem tetszik a szabadság vagy a fék?

 

A KISEMBER:

Ugyan már! Mire ez az egész teremtés?

Dicséretedre alkottál egy gépet… És?

Ezzel játszol majd minduntalan?

Egy aggastyánnak a gyermekszív hasztalan.

Gyúrtál magadnak sárból bábokat,

hogy utánozzák a mindenható bölcset.

Hová lett belőlük a szikra, az isteni értelem?

Kár volt az idődet gyúrásukkal töltsed.

 

AZ ÚR:

Mit nem mondasz te arcátlan Ember,

téged is én alkottalak e két kezemmel!

Csak köszönet illetne meg, s nem bírálat. 

Tiszteld bennem Teremtőd s bírádat.

 

A KISEMBER:

Mindig elsőnek lenni mindenekfelett!?

E függés, mint látom, életelv neked.

S ezt gyúrtad belé silány bábjaidba,

ezt mantrázzák esténként álmaikba’.

Ám mivel mindenik első nem lehet,

rájuk szabadítottad ezzel a gyűlöletet.

S most naponta egymást eszik, rágják,

untalan szítják a harag tüzét, a máglyát.

Hazug törtetésük felemészti e földet,

a gazdag hízik, a szegény pedig görnyed.

Ha csak ilyen áron működik a géped,

nemjár e teremtésért semmilyen dícséret!

 

AZ ÚR:

Ember, te Ember!

Elhagynál hát ezért engem?

Lássuk csak, önmagad mennyit érsz,

ha már a teremtődtől se félsz.

 

ÉGI KAR:
„Ah, sírjatok testvéri könnyeket, 
Győz a hazugság – a föld elveszett. – „

 

Budatétény 2019. április. 10.

Az idézett rész Madách Imre: Az Ember Tragédiája című művéből való.

1 év 2 komment

M. Laurens

ÍGY SZÜLETETT AZ EMBER

Az igazság néha fáj!

Két majom egy szép napos délután
egymást bolházgatták odafenn a fán…
– Állj!… Állj!…
Mondjuk ez így túl profán…
kezdjük inkább elölről és újra tán:
Tehát!

Két majom összeveszett egy borús délután
és jól pofán-vágták egymást odafenn a fán
a nagy ütéstől a földre esett mind a kettő
s meglátta az esetet a Nagy Teremtő.
Haragra gerjedt a két ostoba majmot látva
s ítéletet hirdetett a további vitákat lezárva.

Büntetésből elveszek tőletek két kezet
és mától nem lehettek többé majmok
ezért otromba lábakat és új nevet kaptok.
Valami ütőset találok ki nektek mindjárt:
Teremtőtök ezennel a boldog majomlétből
mindkettőtöket örökkön-örökre kizárt.

Mától fogva legyen a nevetek Ember
civakodó fajotok békére többé nem lel
s hazug módon azt állítjátok majd
hogy magatok másztatok le a fáról
és lábbal jutalmazott a Teremtő:
Pusztán szívjóságból.

Budatétény, 2019. március 1.

1 év Nincs Komment

POSZTULÁTUM

(Iambosz vagy ahogy akarjátok)

 

Cinóber sanzont szippant a ráma, 
káosszá töpped a honfi spirál, 
messzire foszló szerelmeimbe, 
vasbetont karcol az elmehatár.

 

Penészlő zargatások ténferegnek,

nyögve vajúdik az elvetélt humor,

a horizont rég e sorok értelmét kergeti,

s arcokra húzott frizurákban lohol.

 

Elmehatárt karcol már a vasbeton,

cinóber sanzont szippant a fülembe,

a honfi spirál káosszá töpped,

szemeimre kilószám foszlik a messze.

  

(Budatétény 2019 március 9.)

1 év 10 komment

M. Laurens

HADARÓ

 

Egyszer csak születünk,

Lesz lábunk, s két kezünk,

Sírunk és ordítunk,

Hogy tudják itt vagyunk:

Hopp…

 

Felállunk, motyogunk,

Elesünk, potyogunk, 

Megnövünk, tanulunk,

Egész nap dolgozunk:

Hopp…

 

Dolgozunk, keresünk,

Számlákat fizetünk,

Rohanunk, szaladunk,

Itt vagyunk, ott vagyunk:

Hopp…

 

Szeretünk, nősülünk,

Sok gyerek kell nekünk,

Ránőnek fejünkre,

Tojnak majd mindenre:

Hopp…

 

Múlik az életünk,

Csikorog mindenünk,

Orvoshoz elmegyünk,

Ingyen csak nézhetünk:

Hopp…

 

Éltünk, hát meghalunk,

Ki érti mért vagyunk,

Némán csak hallgatunk,

Ne lássák hol vagyunk:

Kopp…

 

Budatétény 2019. január 30.

1 év 6 komment

M. Laurens

ÚJFENT SZAMÁRIA

[2019]

 

Élt egy Szamár, ki az Úr napjára kelve

Megálmodta, sorsán miként könnyíthetne.

Költőnek adva fejét, s híressé válva,

Szamaraknak szavalni lett minden vágya.

A verstant szamarunk hírből sem ismerte,

Rímek s ritmus helyett, botfülét követte.

S pajtájában helyét sehogy sem találva,

Imígy álmodozott, a palánkot rágva:

Ha írnék a szamaraknak egy szép imát

S elszavalnám, feledve a sok-sok “iá”-t.

Művésszé válhatnék, s nem lennék ily szürke,

Kit anyja a porba, feleslegnek szülte.

Nem röhögnének rajtam kétlábú barmok,

Nyitnék a piacon egy önálló standot…

Saját köteteim árulhatnám száz szám, 

Sort állna sok szamár, dedikálást várván.

S hogy fejében mindez végleg el lett döntve,

Kicaplatott hát, a ház előtti gyöpre.

Onnan az utcára, majd a piactérre,

Hogy szavalná el menten nagy művét: Végre!

Ott aztán meghajolt, s nagy átszellemülten,

Torkából üvöltött, szerzőként hevülten.

Rohant is ki minden apraja és nagyja,

Ki kapát-kaszát vagy dorongot ragadva.

– Ki nyúzza a jószágot? Mely isten barma?-

Üvöltöztek mind, a piacra rohanva…

Jobbra-balra néztek, s nem látszódott semmi,

Pusztán-csak egy szamár, s azt sem verte senki.

Ugrottak is menten a falusi gazdák,

Hogy patájáról a “Nagy Költőt”, lekapják.

Ám szamarunk, a strófáját le sem zárva,

Futott a rét felé, ijedten “iá”-zva…

Mesém most itt ért véget, dicső olvasó,

Talán a tanulság ekképp levonható:

Hiszi magáról, sok álmodozó szamár,

Hogy pusztán önbizalom is elég: ma már!

 

Budatétény 2019.

(2013-as saját forrás alapján átdolgozva)

2 év 4 komment

MA LÁTTAM!

 

Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:

Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.

Éreztem hazug szavainak fojtogató markát,

Miközben őrületben tobzódó nyája fellökött.

És láttam a szelíd józanságot remegve félni.

Tekintetében rémület: nem mert remélni.

 

Ma láttam a teremtőt: egy kapualjban állt ott,

Kalapjával kezében, épp szeretetet koldult.

Fáradt öregember volt, szomorú és csalódott,

Ahogyan szégyentől megtört arccal felém fordult.

Láttam a szemében, hogy tudja, mit láttam,

S én elfordítottam tekintetem: mert fáztam.

 

Budatétény 2019. január 5-8.

M. Laurens Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.