M. Laurens Szerző
Vezetéknév
M.
Keresztnév
Laurens
Ország
Hungary
3 hét Nincs Komment

Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott,
Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott.
Életünk értelme őrizni a tőle kapott lángot,
Elűzni a sötét semmit, s vigyázni e világot.

Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz.
Egyik gyertya vékony, s lám, tömzsi ott a másik,
De minden egyes gyertya: csupán égve világít.

Együtt oly szép és meleg, sugárzó a fényük,
Délceg ragyogás, vagy lágy pislogás a létük.
Éltükben önzetlenül mindegyre csak égnek:
Ők adják a meleg lelket a hideg, setét éjnek.

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,
Elfogynak, mint a viasz, s létük végén járnak.
Apróka, megfáradt lángjuk egy utolsót remegve rebben,
Elpihen a bennük őrzött fény: békésen, csendben.

De az örök fény, mi életet ád, nem hunyhat el soha!
Emlékezve éled ismét, új és új gyertyák büszke sora.
Mi, kik eleinktől kaptuk hajdan ezt az örök lángot,
Értük is fénybe borítjuk e reánk bízott, csodás világot!

 

4 hét Nincs Komment

Napok végén testetlen kullogva
Vonulnak el kis lakom előtt.
Színtelen, arctalan bandukolnak,
S nem láthatnak a redőny mögött.

Nem látják, hogy lélek jár a réten,
És feljöttek már a csillagok,
Nem értik, hogy virágzanak a fák,
És fénybe borultak ablakok.

Nap mint nap jönnek sűrű sorokban,
Hívja őket mennyország vagy pokol,
S mit el nem tudnak többé mondani:
Szemük helyén csak a bánat honol.

Budatétény, 2020. augusztus 7.

1 hónap 6 komment

 

Osztják az észt itt lenn hűvös halomba,
Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva,
S magyarázzák, mitől fénylik a setét,
Bennem meg: két majom játssza az eszét.

Az egyik mondja: okosodj, vén marha,
Lukas zsebedtől kinek hízik marka?
S ha ki is lóg majd hátsód a gatyádból,
Legalább szellőzik sok jó-tanácstól.

S így szól a másik majom: ne hallgass rá!
Mindezzel csupáncsak őt tennéd naggyá.
Aztán majd imádhatnád éjjel s nappal,
Üres hasad tömné sok hamis tannal.

És osztják az észt itt hűvös halomba,
Gyomrom görcsbe rándul tőlük: marokra.
S magyarázzák, milyen fényes a setét,
Bennem e két majom játssza az eszét.

Hogy hol a harmadik? Jobb, ha nem kérded!
Előttem tükör, s a képembe réved!

Budatétény, 2020.

1 hónap 6 komment

A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy
csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor
jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb,
és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem
tudnak mit tenni azon kívül, hogy ezredszer hallgatják: “Fáj a lábam!”

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a
körzeti – bocsánat, házi orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett
a verdikt: “Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és
jelentkezzen náluk!”
No ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül a dolog nem megy.
Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot, amit a
22. kerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam. Bip-bip-bip…,
Bip-bip-bip…, Bip-bip-bip..,. foglalt. Vagy mellé tették.
No, sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.
Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.
Sebaj, majd holnap… holnap se… aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.
Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést csak tizenegy és
délután egy óra között tudják fogadni. Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang “Tizenegy és délután egy..”
Kedd: Hurrá!! Van vonal… Túúúúú-túúúúú-túúúúú. Apró kattanás és géphang:
“Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”
– Francba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádár-korban a be nem jelentett
hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-
Ismét egy kattanás.
– No most kezdenek hallgatódzni! –
Egy női hang szól a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! – Gondoltam.
– Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.
– Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést – röpke csend.
– Kihez szeretne menni?
– Nekem mindegy, mert most mennék először.
– Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövő hónap tizenötödike után.
– Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!
– Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de
igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.
– Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.
– Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.
– Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és
majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés
mondjuk kétezer húszra valamikor?
– Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,
mert ugye egy óra alatt is elfogy a…
Katt…! Szégyen, nem szégyen,  rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem
fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.
Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy
december ugyanannyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új
telefonos játékunkat: “Bip-bip-bip, Túúúúú-túúúúú, Tizenegy és egy között.”
A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a
fájdalomcsillapítókra, ami többet árt, mint használ egy operált szívbetegnek.

Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek
önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
– Innen üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

2 hónap 1 Komment

Hajad már nem hull szemedbe,
Ha idő előtt meghajolsz,
Egy boncnok lesi mozdulsz-e,
Rá se ránts ha már csomagolsz.

Jámbor versfaragó orcák:
Könnyük holt rímekért csorog.
Kutyád szeret, más tojik rád,
Minek neked még több dolog?

Mint tépett légyben vergődés,
Olvasnak téged majd alól,
Egyetlen lénynek hiányzol:
Kutyád még kapar valahol.

 

Budatétény, 2020. február 25.

2 hónap 1 Komment

 

Kis hal voltam egykor,
amolyan csepp kis ebi,
de eljárt felettem a kor,
s most ülepem két láb fedi.

Csodás, piciny farkam
már csak holmi emlék,
azt álmodom este halkan,
– bárcsak csuka lennék.

S feltör belőlem kesergőn:
Varangy vagyok, Brekeke…
Bús, rekedtes hangon zengőn:
…kinek sárba lóg a feneke!

 

 

Budatétény, 2012-2020.

(Legkedvesebb állatiságaim)

2 hónap 1 Komment

A takarító ma is jön. Savanyú,
Közömbös szürke arccal ránk vigyorog.
– Teremtőm, a megszokás mekkora úr. –
Munka és halál, már köznapi dolog.

Neki ez csupán mindennapos robot,
S az elfekvő csak átmeneti tünet.
Miközben felmos, magában így morog:
“A doktorok már leírták mindüket”.

 

Budatétény, 2020. június 26

2 hónap 7 komment

Vár rád az erdő,
toporog a suhogás,
csücsül a szellő,
a napfény is likat ás.

Likban piciny árnyék,
csendben kuksolva vár,
elpilled a meleg is,
szundikál a nyár.

 

Budatétény, 2012-2020.

2 hónap 3 komment

Csak kacat voltam teremtőm kezében,
Néhanap babrált rajtam, javítgatott,
Kis fényt keresett bennem a setétben,
Aztán mégis feladta és eldobott.

Csak kacat voltam teremtőm kezében,
Most a sarokban sorstársakkal vagyok,
Együtt keressük a fényt a setétben,
S együtt álmodunk: sok kacatcsillagot.

 

Budatétény, 2020. március 25.

3 hónap 1 Komment

Napok végén, álmatag kullogva
Vonulnak el kis lakom előtt.
Színtelen, arctalan bandukolnak,

s nem láthatnak a redőny mögött.

 

Nem látják, hogy lélek jár a réten,
És feljöttek már a csillagok,
Nem értik, hogy virágzanak a fák,
És fénybe borultak ablakok.

 

Nap mint nap jönnek, sűrű sorokban,
Hívja őket mennyország vagy pokol,
S mit el nem tudnak másnak mondani:
Szemük helyén, csak a bánat honol.

M. Laurens Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.