Kui János : Rend

Kicsi voltam, nagyra nőttem,

adtam magam: nem kellettem,

ember vagyok, sérthetetlen,

látok, pedig rossz a szemem.

 

Nem sietek, de haladok,

marasztalnak, nem maradok,

lentről nézek a magasba,

rohanok, s nem érek oda.


Mindent látok, ami nincsen,

ott vagyok, pedig eljöttem,

megélem az élhetetlent,

csak a  szemétdombon van rend.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.01.22. @ 17:43 :: Kui János
Szerző Kui János 186 Írás
Névjegy Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.