Böröczki Mihály - Mityka : Testöröm

Egy óriás torok a végtelen,

és csak falatnyi élv szerelem,

a test eltűnik, borzong valami,

a csöndet elnyújtottan hallani,

és minden kívül lesz, ami belül,

ahogy a két test összelüktetül,

s a percekig fölajzott pillanat

számlálhatatlan darabra szakad,

és olyan messzi szalad a közel,

hogy nem ott vagy, ahova érkezel,

mert ott a fénylő, tiszta ég se kék,

de te falod a vágyak csábszerét,

valami széttép, s összerak vadul,

a semmi újabb száz darabra hull,

s az ereidben úgy kering e drog,

hogy ég a földdel összetámolyog,

a kevés sok lesz és a sok kevés,

nincs pörgés csak a beleszédülés,

az ész kikapcsol, változik a rend,

a mit, miért már régen messze ment,

és húz a csúcs és visszaránt a mély,

két test között szorong a szenvedély,

ám ezt  az édes, boldog nyavalyát,

mint tévedést, az Isten bízta rád.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.