dr Bige Szabolcs- : Karcsi, a tanonc

A „Körös parti műugrók” folytatása

 

Arra a körös-parti ijesztő esetre még évek múlva is emlékeztek, felemlegették, ha összetalálkoztak.

— Hogy megijedtem — jegyezte meg Karcsi —, még jó, hogy nem estem le én is a traverzekről. Szerencséje volt Stefánnak, hogy a segítségre sietők között volt egy orvos is, aki elsősegélyben részesítette.

Karcsi élete kanyargósan haladt. Két éves inaskodás után otthagyta a mesterét apja nagy bánatára, és elment rakodó munkásnak az állomásra. Ezt a váltást egy másik megrázkódtató esemény váltotta ki. Anyai nagybátyját, Ferenc bácsit súlyos börtönre ítélték bűnpártolás címén. A család meg volt győződve, hogy ártatlanul ítélték el. A védőügyvédnek nem sikerült bebizonyítania Ferenc ártatlanságát. Karcsit nagyon megrázta az eset, nagyon kedvelte ezt a nagybácsiját. Ekkor határozta el, hogy esti iskolában leérettségizik, és elvégzi a jogot, hogy majd ő szolgáltasson igazságot az ártatlanul meghurcolt Ferenc bácsinak.

Édesapja nagyon meglepődött, mikor ezzel az ötlettel előállt, de rövid gondolkodás után egyetértett a fiával.

— Nehéz lesz, amit elhatároztál, de nem féltelek. Tudom, ha nagyon akarod véghez is viszed. Ne gondold, hogy simán fog menni. Először is az inaskodás mellett nem lesz időd a tanulásra…

— Erre már gondoltam, és beszéltem is László Laci apjával, az állomásfőnökkel, felvesznek állandó rakodómunkásnak. Legtöbbször éjszaka kell dolgozni és sokszor hétvégén is. Nappal tanulhatok, meg járhatok konzultációra.

— Kemény életed lesz!

— Ezt én is meggondoltam, és nem félek. A cél megéri!

Bár a munkatársai nem értették, mit keres közöttük a „tanonc”, de megbarátkoztak a jelenlétével. Becenévnek maradt a Tanonc, mindenki így szólította, még a főnök is.

— Ragadd csak meg jól azt a ládát, Tanonc, nem kerekeken gördül, emelni s vinni kell!

Karcsi nem vette rossznéven a gúnyolódást, hanem minden rábízott munkát elvégzett. Napról napra, hétről hétre erősebb, ügyesebb lett, és nem hagyta, hogy a többiek segítsenek neki. „Vagyok én is olyan legény, mint ők!” — gondolta büszkén, és makacsul, csakazértis a nehezebb darabokat ragadta meg. A társai ilyennek fogadták el, kezdték is tisztelni a hozzáállását, csak egy hórihorgas, szőke fiú kötött bele folyton.

— Hogy fogod azt a zsákot, Tanonc? Még elejted, s akkor cipelhetem én!

Karcsi összeszorított fogakkal tovább lépett egyetlen szó nélkül. Máskor azt találta ki a szőke, hogy mintegy véletlenül meglökte, hogy alig tudta megtartani az egyensúlyát.

— Vigyázz már, el ne ess!

Ő erre sem válaszolt, és akármilyen dühös volt, nem szállt szembe zaklatójával, hanem erősen elhatározta, hogy alkalomadtán megleckézteti. Mindenesetre beiratkozott egy sport klubba, ahol harcművészetet is oktattak. A sok cipekedéstől lassanként a karjai, vállai megerősödtek, fogása pontosabb, és mozgása az edzésektől rugalmasabb lett, de még hónapok elteltével sem érezte magát ellenfélnek a visszavágáshoz. A szőkével szemben társai gyakran a védelmére keltek.

— Ne szekáld folyton azt a fiút! — intették, de nem volt semmi foganatja.

— Nem bírom azt az ártatlan képét! — válaszolta. — Elveszi előlünk a jó munkát. Miért nem maradt meg inasnak? Jó helye volt ott a mestere mellett. Biztos valami disznóságot követett el, azért kellett ide jönnie!

— Mit törődsz te azzal?

— Törődök, na! Látni sem bírom!

— Csillapodj, mert csak bajt hozol a fejünkre, ha sokat szökdösöl!

— Milyen bajról papolsz? Elvégzem a dolgom, teljesítem a normát, hisz’ ezért kapjuk a pénzt. Ez talán csak nem baj?

A sok tennivaló elterelte a figyelmüket a dologról, míg egyik nap váratlan eset történt, mely barátsággá változtatta a gyűlölködést. Egy retesz ügyetlen kinyitása után hatalmas tömeg szén ömlött ki a megnyíló vagonajtón. A közelben állókat leverte a lábáról, de a szőke fiú járt a legrosszabbul, mert szinte teljesen betemette szén. Karcsi ugrott oda elsőnek segíteni. Mire a mentők megjöttek sikerült is kiszabadítani a sérülteket. A szőke gyerek lába nyílt törést szenvedett. Karcsi letépve saját ingét, ügyesen elszorította a sérült combját a seb felett, ahogy azt a mesterétől tanulta, hiszen a lakatosműhelyben nem voltak ritkák a kisebb-nagyobb balesetek, s az inas feladata volt első segélyt nyújtani.

Mikor két hónap múlva visszajött közéjük, első dolga volt kezet nyújtani Karcsinak.

— Rendes gyerek vagy. Ezt én mondom Moldován Péter. Legyünk barátok!

Karcsi elfogadta a békejobbot.

 

 

 

 

  

 

Legutóbbi módosítás: 2016.01.18. @ 11:47 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 617 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.