Marthi Anna : Minden sejt

 

 

Ott állok ragyogó arccal.

Félek-e bármitől a most tőled érkező huzattal?

Mikor úgy oszlik el rajtad fényes széséged,

minden sejted ruhán keresztül is két

szememben Isten-ígéret,

ahonnan nézel mágnesként vonz az egy,

és legtisztább tükrömben látom,

micsoda ereje van,

elmém otthon maradt, én itt vagyok,

lehet-e ennél valaki

tökéletesebb, mikor érzem,

most benned térdre hullottam, és

áldott a szerelem, amivel felemelsz,

időtlen tekintetedbe árad

mindenem.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak