Szilágyi Erzsébet : Maradok(k)?

 

Mindegy, hogy marad, vagy nem marad,

ki mondja meg, kinek mi szép.
Egyik liheg, a másik jajong,
töri magát, s törik a kép.
Egyik lelkében botorkál,
másik utcahosszt lohol,
“látni távol kis falucska tornyát”
miből ha füst száll,
a vers maradós.
Te vagy az egy, ki tudja, mit akart,
más nem érthet, csak te tenmagad.
Olvasnak tollnokok, s ütnek rá pecsétet,
legyen ez ikszes, a másik csillagos.
Örülj, ha olykor lélektárs akad rád,
örömöt adtál, s a szómag földbe hull.
Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 228 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.