P. Tóth Irén : Nichita Stănescu: Őszi hangulat (Emoție de toamnă)

Fordította: P. Tóth Irén

 

 

 

 

Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.
Néha félek, hogy egyszer elveszítlek,
hogy fellegekig érő hegyes szárnyaim nőnek,
hogy elbújsz tőlem egy idegen szembe,
és ő becsukódik egy ürömlevéllel.

És akkor szótlanul közeledek a kövekhez,
és a szavakat a tengerbe fojtom.
Süvöltve ébresztem a holdat és egy
nagy szerelemmé alakítom.


 

 

 

Emoție de toamnă (Román)


A venit toamna, acopera-mi inima cu ceva,
cu umbra unui copac sau mai bine cu umbra ta.
Mă tem că n-am să te mai văd, uneori,
că or să-mi crească aripi ascutite până la nori,
că ai să te ascunzi într-un ochi străin,
si el o să se-nchidă cu o frunză de pelin.
Si-atunci mă apropii de pietre si tac,
iau cuvintele si le-nec în mare.
Suier luna si o răsar si o prefac
într-o dragoste mare.

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.