Csillag Endre : LORE-LEY

LORE-LEY

(Heinrich Heine)

 

 

LORE-LEY
Ich weiß nicht, was soll es bedeuten, Bár tudnám, belül mi feszélyez,
Dass ich so tarurig bin; Hogy olyan szomorú vagyok;
Ein Märchen aus altan Zeiten, Letűnt idők vén meséje,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn. A fejembe tanyát rakott.
Die Luft ist kühl und es dunkelt, Az elomló sötétben hűvös ködöl,
Und ruhig fließt der Rhein; És nyugodtan folyik a Rajna,
Der Gipfel des Berges funkelt A hegy orma tündököl,
Im Abendsonnenschein. Fényt az alkony hagyott rajta.
Die schönste Jungfrau sitzet A világnak szép, örök szűze,
Dort oben wunderbar; Ül fent, s tész csodát;
Ihr goldenes Geschmeide blitzet, Villan arany kösöntyűje,
Sie kämmt ihr goldenes Haar. Fésüli arany haját.
Sie kämmt es mit goldenem Kamme Siklik abban  aranyló fésü,
Und singt ein Lied dabei; És egy dalt énekel, danáz,
Das hat eine wundersame, Melynek bübájos fényű
Gewaltige Melodei. Dallama kész varázs.
Den Schiffer im kleinen Schiffe A hajóst kis lélekvesztőn
Ergreift es mit wildem Weh; Vad fájdalom éri el;
Er schaut nicht die Felsenriffe, Nem lát zátonyt, mi felé jön,
Er schaut nur hinauf in die Höh. Csak a magasba tud nézni fel.
Ich glaube, die Wellen verschlingen A hullámok elnyelik, úgy hiszem,
Am Ende Schiffer und Kahn; Végül a hajót s evezőst;
Und das hat mit ihrem Singen És énekével, bús vizen,
Die Lore-Ley getan. Lore-Ley ily tervet szőtt.
Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Csillag Endre 149 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.