Pierre atya tántorogva csodálkozott azon az egyszerű, számára harminc éves léte alatt, pincemesterként is megfejthetetlen rejtélyen, mi az Úr kegyelméből buborékozik újra meg újra a már kiforrt újbor a hosszú nyakú palackokban úgy, hogy azokat időként széjjel is veti. – [… Tovább]
Adjisten, aranyoskám! Aranyoskám és lelkem a képzeletem által összegyúrt, korosabb menyecskék, akik olykor értetlenül, olykor mulatva, olykor mérgelődve szemlélik ezt a mai világot, amiben olyan sok újdonság van, és amiből annyira hiányoznak régi dolgok… I. – Adjisten, aranyoskám! Mit vásárolt? [… Tovább]
Ha te virág, én a harmat, ki csókjával betakargat. Ha te író, én a papír, minden betűd rajtam zafír. Ha te hegy vagy, én a szellő, titkos csókot lopó felhő. Ha óra vagy, s nagymutató, én az idő, mely suhanó. [… Tovább]
A hosszabb nappalok vagy a melegedő idők hoznak-e, nem tudom, de érzem, meg kell hívjalak magamba, hogy együtt időzzünk egy kicsit, és el kell hinnem a jöttöd, meghallgatni ki nem mondott, csak sejtett gondjaid. Hallgatnom kellene, nem folyton szót halomra [… Tovább]
