1. Apa kontra fia Egy nagy, tartós szerelmet ritkán hoz össze a „meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.” Főleg akkor nem, ha a jegyesek apai/apósi érdekből gyermekkorban válnak egy párrá. Ez az egyik, bár nem egyetlen oka az [… Tovább]
Hát, magadra maradtál – mint szinte mindig. Ennyi. Megint nagyobbat haraptál, mint amit le tudnál nyelni. Pedig csak rágni kellett volna ( őrölni, ürülni, örülni ) Ez a halandó koldus dolga: nem kiégni, beleőrülni. Lettél emészthetetlen, rothadó, romlott lélek, félig [… Tovább]
A sportcsarnok felhördült, egy pillanatnyi néma csend követte, majd kitört a hangzavar. A meghívott újságírók, akik a lelátó kétharmadát töltötték meg, felpattantak a székekből, és ki-ki a maga vérmérséklete szerint próbálta tájékoztatni állomásának nézőit az újabb katasztrófáról. Mindaz, amit a [… Tovább]
Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop. Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin. Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én. Fásult redőkbe bújik arcunk. A szív túlcsordult kőedény. Szóval tartalak, mint akkor, az utolsó vacsorán. Látod [… Tovább]
Túl sűrűre szőttem, túlbonyolítottam az egészet. Most meg ijesztően itt tornyosul, benne millió kétség és rossz előérzet. Miért is voltam ilyen bizonytalan? A megoldás valahol az összevisszaság mögött van. Na gyere gubanc, most megküzdünk, én hanyag eleganciával érkezem, hogy [… Tovább]
