Schifter Attila : Daráló

Hát, magadra maradtál
– mint szinte mindig. Ennyi.
Megint nagyobbat haraptál,
mint amit le tudnál nyelni.
Pedig csak rágni kellett volna
( őrölni, ürülni, örülni )
Ez a halandó koldus dolga:
nem kiégni, beleőrülni.
Lettél emészthetetlen,
rothadó, romlott lélek,
félig enyészett testben.

Megrágott és kiköpött az Élet.

Legutóbbi módosítás: 2020.02.06. @ 18:15 :: Nagy Horváth Ilona
Szerző Schifter Attila 145 Írás

A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.