Vers

– esztenás –

Arra mentünk. Honnan is tudhatnám, hogy merre jártam? Nem érdekeltek helynevek – úgy voltam éppen ezzel, mint ma is vagyok, tájakat magam keresztelek. Csak Morzsaföldnek becéztem magamban, mert a régi országunkat úgy képzeltem el, akár a Földnek abroszán egy nagy [… Tovább]

Sci-fi

2058 – Menekülés Édenből – II.

A végtelennek tűnő út alatt Peter folyamatosan hol az óráját, hol a fiát, hol Annát nézte. A tartálykocsi egyenletes tempóval haladt. Csak egyszer állt meg egy kicsit hosszabb időre – Peter számítása szerint a határnál –, majd tovább folytatta útját. [… Tovább]

Vers

Figyeltelek

    A tükörképed figyeltem miközben hajat szárítottál, ahogy az arcod elé kószált néhány őszes hajszál. Érdekes, mikor nincs rajtad szemüveg mennyivel fiatalabbnak látszol, én negyvenöt, te negyven, és most ebből a távolságból még nagyobb a különbség, úgy figyeltem az [… Tovább]

Vers

Fügefának

  Hajad tincsei közt ujjaim rálelnek tisztásodra. Tapasztalatlan ösvényeken sugaras erőd megiramodna. Mint elcsitult csónak ringása, forgó virágölünkbe értelmetlen ősi nyelv csengő szavai lepotyognak, és mi, fénywattos megistenült izzók beolvadunk-e égi otthonunkba?