Marthi Anna : Fügefának

 

Hajad tincsei közt ujjaim rálelnek tisztásodra.
Tapasztalatlan ösvényeken sugaras erőd megiramodna.
Mint elcsitult csónak ringása, forgó virágölünkbe
értelmetlen ősi nyelv csengő szavai lepotyognak,
és mi, fénywattos megistenült izzók
beolvadunk-e égi otthonunkba?

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak