Vers

Sárban lépkedek

Még tisztán emlékszem, Mikor szemedbe nézve Az ártatlanságot láttam, Egy őszinte, gyermeki Vágyat, boldognak lenni.   Mint idegenre néz rám Sok ember és nincs már, Aki bennem rendet teremt. Egy hónapja nem esett, Most mégis mély a sár.   Hallod, [… Tovább]

Vers

Ellensúly

Köztünk él és elkísér. Arcán hűvösen lebbenő fátyol, át nem látható. Jószándékkal övezett pályán kőmadarak repülése. Paradicsom helyett alma. A Nap hajnalt olt ma a kormos villanykörtékbe. Kinyújtott kezedben fehér gyolcs, lágy korbács, bőrkötésben levendula. Vesztőhelyek téli illata. Bűnben állok, [… Tovább]

Vers

Fém szavak

Színpad alatt lelkem haladt. Függöny mellett tükröm rejtett. Fordított alak ordította szavak. Rozsdaporba fektetett kámforba lebeghetett. Eltaposott idő kitaposott cipő. Kikockázott elme sziporkázott győzelme. Vasmarka fogta csalfa fogda. Kicsorbult önérzetét fényben áztatta.

Vers

Ha én festeni tudnék

    Ha én festeni tudnék, először a fekete festék fogyna, ha én festeni tudnék, minden vonal búsan hajolna a másikra. Hogyha festeni tudnék, a falamon el nem férnének a képek, mert őket senkinek sem adnám, csak azt az egyet, [… Tovább]

Sci-fi

Limerencia

Tamás a hátán feküdt, és kifejezéstelen arccal bámulta a plafont. A felkelő nap sugarai betűztek a redőny résein, és lassan végigkúsztak a párnán, majd fel az arcára, egészen a szeméig. Hunyorgott egy kicsit, megdörzsölte az arcát, és lassan kikászálódott az [… Tovább]

Vers

Bízom benned

van hogy a hold eltelik aztán karcsúbb mint a Kedves kékszárnyú angyalok a fákra deret permeteznek derűnk is ez hiszen a napi lábmosáshoz tellett de tudnod érdemes hogy bízom benned

Vers

Január

Január   Lassan fogy el ez a hónap, a felhős, januári napok között nyoma sincs a hónak. Az ember mire várjon? A tavasz messze és rég elmúlott karácsony. A hideg is behúz az ablakon, számban az ég szürke fémíze, reggel [… Tovább]

Vers

Játsszunk csendet

Játsszunk csendet! Sürgetőn kicseng a telefon, felveszed, nem szól bele senki. Elveszett a csend, annyira, hogy a ziháló tüdőt sem hallod. A tudat zavart madárként csapong, eltévesztve a vonulás-utat. Eszmélethez fordulsz, múltba vont homályban tippelsz: ki volt? Vonal-vákuum. Sejtés fókuszál. [… Tovább]

KLÍMA-KÓR

Füst borítja, gázok fojtogatják minden áldott, apró kis darabját, csak könnybe lábadt kéklő szeme rebben, míg tétovázva ring a végtelenben, és végigéli minden poklok rosszát, amíg az összes kincséért kifosztják, a gyilkoló kór már nem észrevétlen, csak eszeveszett emberét nem [… Tovább]

Vers

vissza a hegyekbe

megborzongtat ahogy felvillan újra a völgy majd elgomolyog a meglelt egérút könnyelmű hite gyorsan megbosszulja magát elcsigázva gázolsz bakancsod alatt fűszálak szivárgó fénye gyújtózsinór serceg fedezék mögé bújsz majd vissza a hegyekbe nem nézel hátra nem akarod látni eldobált fegyvereidet [… Tovább]

Kisregény

A kun vipera ivadéka 2.

2.     Itt a házasság, hol a házasság? Endre eleinte halogatta fia és Maria Laskarina hercegnő esküvőjét. Kezdetben jó oka volt rá. A kiszemelt menyasszony ugyan már férjhez mehetett, hiszen épp betöltötte a tizenkettőt, de a vele egyidős vőlegény csak [… Tovább]

Vers

Úton

A mozdulat visszareng a sugárzó tér peremén, lélek és szín feszeng, amint egymásba hull e fény.   Nyugalmat füröszt a pillanat,  lehelete életre szólít, a rengeteg magához csalogat,  hallgatom, s meggyógyít.

Novella

Fények

Végtelen folyosók, lépcsők, és néptelen termek, melyekben csak a látogatók morajának és lépteiknek emléke lebegett. Mindent az éj takart. Csak az ajtók fölötti felírás: »Kijárat« vörös lámpája volt az egyetlen látható fény. Bágyadt derengés szűrődött át a hatalmas ablakokon. A [… Tovább]

Emlékirat

Barátok

  Azt hiszem, sosem voltam különösebben barátságos, úgy értem, csak akkor dicsértem, ha őszintén gondoltam, mégis tele vagyok ismerősök tömegével, emlékekkel, kivel hol voltunk együtt, tanultunk, játszottunk, dolgoztunk, üdültünk. Rettentően örülök, ha rátalálok egy ismerősre, aki még él, elmesélem neki, [… Tovább]

Vers

– körforgalom –

Talán valóban igaz, hogy amit a szív érez, azt szólja a száj, és akkor hamis a hang, ha valami fáj. Csökönyös haragom, ha néha küldeném tova, olykor-olykor visszaszáll, mert máskülönben fél az ostoba. Legjobb talán titokként kezelve táplálatlan hagyni, vagy [… Tovább]

Hírek

A magyar kultúra napja

  „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” (Sebő Ferenc)   Kosztolányi Dezső: Magyar vagyok, minthogy magyarul írok…  Magyar vagyok, minthogy magyarul írok, magyarul mondom [… Tovább]

Novella

“Lélek lép a lajtorján”

– Honnan tudtad? – álmélkodó, piruló kérdés volt, benne a kitárulkozás lehetőségével. – Szamár – mondta gyengéden, kicsit fölényesen, nem számítva a felháborodott, elcsukló hangú „nem vagyok szamár” kitörésre, amelynek végére a becsattanó ajtó tett felkiáltójelet. A jelenet feldolgozása a [… Tovább]

Mese

A pillangón utazó lány

Volt egy kislány, Zsuzsinak hívták. Nagyon szeretett a nagymamája virágoskertjében játszani, mert itt annyi érdekes dologgal találkozott. Percekig nézegette a szebbnél szebb virágokat, és a kispadon ülve hallgatta a fákon csicsergő madarakat. Nyáron, amikor szülei dolgoztak, a nagymamája vigyázott rá. [… Tovább]

Vers

– legszebbség –

Szép vagy asszony! Dicsérhetném most fejtetődtől talpaid nyomát is, de a legszebb benned mégis az, ahogyan mellettem mindened nekem változik. Szép vagy Sorsom, szép vagy Istenadta nőm, s ahogyan ráncainkat egymás mellett szövi az idő, egyre inkább látom, jóságodat csodálom [… Tovább]

Vers

Ez normális?

Most őszintén, Mi a normális? Állok a szakadó Esőben s élvezem, Hogy bőrig ázok. Nyári zápor után Az eső lágy illatát, Beszívom, mélyen. Szeretem a felhős Eget. Ha kapok, Tűröm a pofont, S nem adom vissza, De a mosolyom nem [… Tovább]

Vers

Örökkévalóság

Jan Vermeer van Delft : Leány gyöngy fülbevalóval, 1665. körül, forrás:internet   még hajnalpír dereng homlokán fülében az ártatlanság gyöngye   sugárzó tiszta tekintetű lány a felnőtté érése küszöbén letagadhatja-e a sarjadó vágyat ami napról-napra lényéből árad elrejtheti-e rajongását A [… Tovább]

Vers

Vagyok

  Azért egyedül vagyok bizonyos értelemben, mert aki ért, valahogy nem, vagy alig szól, inkább csak figyel, de a tegnap rágta szavak között egyedül indulni el, ha azt vesszük, könnyű… cipelni nehezebb, úgyhogy én már bármit elengedek, kivéve a gondolat [… Tovább]

Vers

(K)érdem

„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Csak állok itt a menny alatt

Ma hangtalan, s oly pillekönnyen peregnek énreám a csendnek szirmai. Mióta elmentél, halványabb lett a Holdnak fénye is, s a téli éjszakák sötét brokátja, most dörzspapírként sebzi arcomat. Sziklányi kín ül lelkemen, ki tudja, tán a bánat völgyéből görgette rám [… Tovább]

JAJ, ISTENEM

Micsoda mondat a „Jaj, Istenem”, nem tanultuk, és nem is fán terem, nem engedi, hogy nyomába eredj, és egyszerű, akár az egyszeregy, s úgy habzsolod, mint éh a reggelit, a sóhajlásod lélekkel telik, egy nektárokkal töltött üzenet, az italod lesz [… Tovább]

Novella

Nosztalgia

   A JÓREMÉNY patika szemben állt Gáll órás emeletes házával a Főutcán. Akkoriban az Echerolles kastélytól eltekintve ez volt az egyetlen többszintes lakóépület a faluban. Ide kívánkozik, hogy a Gáll órásék egy egész  famíliát képviseltek a környéken, és a közeli [… Tovább]

Vers

Már késő

Egyre jobban zavar a múlt. Ha emlékezel, én is kapcsolok. Mutatsz egy fotót, enyém is hasonló. Szeretnék kiszakadni az emlékvilágból, élni még a mában, pörögni tüllszoknyában, babazsúrba járni, főzni anyával, szörpöt inni mamánál, síelni kétélűn, zongorázni nagyívűn. Hisz újra a [… Tovább]