Böröczki Mihály - Mityka : KLÍMA-KÓR

Füst borítja, gázok fojtogatják
minden áldott, apró kis darabját,

csak könnybe lábadt kéklő szeme rebben,
míg tétovázva ring a végtelenben,

és végigéli minden poklok rosszát,
amíg az összes kincséért kifosztják,

a gyilkoló kór már nem észrevétlen,
csak eszeveszett emberét nem értem,

ha van gyógyszere, mért nem adagolja,
hisz kettejüknek össze nőtt a sorsa,

a csillagok jászolba szült jövője,
a világegyetem kis csecsemője,

mi kotorászunk a lüktető sebben,
s a láthatatlan doktor tehetetlen.

Legutóbbi módosítás: 2020.01.26. @ 17:48 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.