Füst borítja, gázok fojtogatják
minden áldott, apró kis darabját,
csak könnybe lábadt kéklő szeme rebben,
míg tétovázva ring a végtelenben,
és végigéli minden poklok rosszát,
amíg az összes kincséért kifosztják,
a gyilkoló kór már nem észrevétlen,
csak eszeveszett emberét nem értem,
ha van gyógyszere, mért nem adagolja,
hisz kettejüknek össze nőtt a sorsa,
a csillagok jászolba szült jövője,
a világegyetem kis csecsemője,
mi kotorászunk a lüktető sebben,
s a láthatatlan doktor tehetetlen.
