Elbeszélés

Tündérmese

Az erdőben vígan trillázgattak a kis madárfiókák, várták haza anyjukat, hogy éhes begyüket megtöltse ennivalóval. Sürgetően csiripeltek, hiszen régen megemésztették már tegnapi vacsorájukat. Az öreg vadász ebédjéhez készülődött. Tüzet rakott a kunyhója mellett, felkockázta otthonról hozott szalonnáját, a hozzá való [… Tovább]

Vers

Raposillo

Naplójegyzet 2020 01 01 Mennyi izgő betű fut, szalad – mondjátok? Három regény, három regényhős? Sok statisztámmal vagyok csak Én? Spirituális egómmal jártasan. Szomorú üres fejem? Bőgőmasinás bátorsággal szembejön olykor a (az aki a) épp a legrészletezőbb irodalmam.

Vers

– köszönő –

Napunkat Földünk körbejárta, vele sétáltam én is át az életen – csendes, hálás zarándokává tett az év, mi annyi jót adott nekem. Ahány napján csak ébredeztem, s hajtottam álomra fejem, sosem gondoltam azt; elégtelen az életem. Valahogy minden áldott napban [… Tovább]