Vers

Örökkévalóság

Jan Vermeer van Delft : Leány gyöngy fülbevalóval, 1665. körül, forrás:internet   még hajnalpír dereng homlokán fülében az ártatlanság gyöngye   sugárzó tiszta tekintetű lány a felnőtté érése küszöbén letagadhatja-e a sarjadó vágyat ami napról-napra lényéből árad elrejtheti-e rajongását A [… Tovább]

Vers

Vagyok

  Azért egyedül vagyok bizonyos értelemben, mert aki ért, valahogy nem, vagy alig szól, inkább csak figyel, de a tegnap rágta szavak között egyedül indulni el, ha azt vesszük, könnyű… cipelni nehezebb, úgyhogy én már bármit elengedek, kivéve a gondolat [… Tovább]

Vers

(K)érdem

„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Csak állok itt a menny alatt

Ma hangtalan, s oly pillekönnyen peregnek énreám a csendnek szirmai. Mióta elmentél, halványabb lett a Holdnak fénye is, s a téli éjszakák sötét brokátja, most dörzspapírként sebzi arcomat. Sziklányi kín ül lelkemen, ki tudja, tán a bánat völgyéből görgette rám [… Tovább]

JAJ, ISTENEM

Micsoda mondat a „Jaj, Istenem”, nem tanultuk, és nem is fán terem, nem engedi, hogy nyomába eredj, és egyszerű, akár az egyszeregy, s úgy habzsolod, mint éh a reggelit, a sóhajlásod lélekkel telik, egy nektárokkal töltött üzenet, az italod lesz [… Tovább]