Hónap: 2019 december

Azt mondják, amikor az ember álmából felébred, valaki más álmának éppen része lesz, és én folyton felriadni szeretnék az éjben, hogy a tiédben legyek. Fontosabbnak gondolom, hogy én menjek tehozzád, nálam már úgyis itt az otthonod – milyen szépen szelídültél [… Tovább]

Randa volt a kerítésem, csináltam egy újat. Ezen aztán tolvaj, rabló soha át nem bújhat. Érdekes, hogy két hét alatt, míg a beton kötött és csak egy szál madzag feszült a két oszlop között, senki olyan nem jött be, kit [… Tovább]

Lehet, hogy ma kedd van. Lehet, hogy holnap péntek lesz. Reggel kinyitom ablakomat, Fújnak nyári meleg szelek. De lehet holnap tél lesz s hideg. Lehet, hogy ma boldog vagyok, Az is lehet még holnap is. Lehet ma megbántottam valakit. Remélem, [… Tovább]

Szilveszter 2019 Koosán Ildikó   A városban hideg a reggel, most kél a nap, oszlik a pára, véres az ég és csupa sebhely, leplet terít fényből magára.   Azt hittük, faggyal, hóviharral tör ránk az év utolsó napja, jáspisjövőnket csontujjával [… Tovább]

Káoszban tekinteted Lett a megtartó nyugalom. Egy apró pillantás elég S te már érzed, tudod, Amit én még csak gondolok. Mert van, hogy mást jelent Egy görbülő smiley, S a mosoly se mindig Őszinte és igazi. De előtted már nincs [… Tovább]

Kicsi Réka emlékének Mottó:”Amíg csak él az ember” (Lőrincz György) hókorom hull hulladozik a szemfedél-korc… estefelé, így, végkormozottan, kín-határtalanul kiált belőlem Tiborc, ó, én nagyságos Nagyjóuram, miért ez így, miért tutul ránk ezernyi fenevadad, minek ez élő húsba mart kereszt [… Tovább]

egy harmincnyolcas az orrában összegyűrt újságpapír azt később kivettem egy negyvenes egy negyvenkettes negyvenhármas kétszer – akkor voltam katona azóta nincs nem is tervezem ez volt az én bakancslistám

Fagymarta járdákon kopogtat a szeretet. Kirakatok. Szikrázó fényekbe csomagolt életjelek. Hívogatók. Mézédes csodák tömik a hasakat degeszre. Jut is. Marad is. Az ünneplő köntösünk leporolt vásznán simítunk. Szép is. Ragyog is. Parancsszóra szeressünk, nosza hát! Ütött az óra, s te [… Tovább]

Legyen akkor úgy; ahol karácsonyfa áll, az szép legyen, és akiknek nem telik rá, valami fontosabból sokkal több legyen! Legyen úgy, hogy ahová a szülő nem teremthet díszeket, hordja össze két utca a náluk nincseket! Legyen úgy, hogy a tehetősebb [… Tovább]

Költőnek szó a vagyona a. n. Baka István                                Koosán Ildikó   Verseit igézve olvasom ókulám orromra téve, tányér, pohár az asztalon, holnapjaim reménye mint sánta [… Tovább]

Egyre kevésbé szeretett ott elidőzni. Volt a helynek valami elhanyagolt hátsókert jellege. Úgy érezte, a különleges státus (lejegyezve, megszámozva), ­­­alig leplezetten csak menedéket ad az őz számára. Éhes volt, korgott a gyomra, kitágult a pupillája.

Ha korábban az eddigi életutamon valahol egy másik döntést hoztam volna, mint amit – ma meg szerettem volna ismerni a másik valakit, akiről azt mondhatom, vagyok, s ha hittem valaha is más utakban, már jól tudom; éppen az lettem, aki [… Tovább]

Hányszor hallottam és Hányszor mondtam én is: „Elmúlik, az idő majd segít.” De az idő kicsoda mégis? Talán egy diplomás orvos, Aki naponta délelőtt rendel? Vagy kiváltható gyógyszer, Amit bárki felírhat receptre? S a dobozán írott betűkkel: „Teás kanállal, étkezések [… Tovább]

hiába vágynék nem magamról szólni nincs már más, kit jobban ismerek gyermekként is a betűket lestem ha nem futottam lusta köröket egy pénteken a betegágyam mellett apám mesélt, hogy meghasadt az ég átlebegtek rajtam kusza mondák egy kisgyermek, a szűz [… Tovább]

Történelem                         Koosán Ildikó   Mesélték, lehet, nem is volt igaz a történet, de diktálta az érdek; tán derültek is rajtunk a vének, lelkes arcunkra ült az áhítat.   [… Tovább]

Igen hölgyem, kerül kezembe napilap, olvastam, óg-móg a krumpli miatt a nép, hömpölyög az utcákon a szürke iszap, a cár egyet előre, kettőt hátralép. Higgye el, engem is zavar a dolog, bár, jelzem rám nyugtatólag hat a lila, engedékeny a [… Tovább]

Szűrt szeleken át hallom a hangod, s nem tudom eldönteni kellemes-e, vagy a háborúban megnémult sziréna csendje jobban esne? Hó pilléz, fehérje elvakít, a jégszikrákon átsejlik arcod, s nem tudom elhiggyem-e, hogy te vagy, vagy az éji árnyak teste valódibb [… Tovább]

A kenyeret újra meg kellett törnie. Ráébredés utáni szertartás, ahogy íztelenséggel védekező fagyott falatot a szájához emeli. Ha a Nap besüt a kis térre, hunyorogva még köszönetet is mond érte   Távolról úgy látszott mozog a szája Vagy amit mondott, [… Tovább]

Őszvég retro stílusban Koosán Ildikó   Szegény elvérzett ősz immár menni fog, pirospozsgás arca  fakó sárgára vált, szemén a fény még- itt-ott felragyog, betegágyánál deres hajnalok  odázzák tovább a fagyos halált;    Lombtalan fákon gyászos varjú sereg, ködfüggöny szitál párát [… Tovább]

Csendben lenni, Úgy simán csak lenni. Most nem követelni Vagy mogorván Magyarázatokért Kígyózó sorokba állni. Most nincs szükség erre. Már nem kell a háttér, A szépen felépített díszlet. Most csak én s Te. Hányszor álltam már itt, Némán fejet hajtva. [… Tovább]

Mindenem meglenne, mondta. S szívét egy kopottas tálcán karnyújtásnyira tolta át az asztalon. Nekem elég,ha a tied dobogását hallhatom. Majd lenyaltam szájáról a keserű cukrot, s láttam, amint szemében a csók vágyat, a vágy félelmet bontott, míg pupillája írisszé nőtt. [… Tovább]