Vers

Rózsaszín szemüveg

Árnyék sziluettje se voltam. Mindenhonnan forró nap közeledhetett, vakon, elhittem, ha turisták, úgyis mást szúrnak ki fordítójuknak, de távolabbi integetősben bízva, csak-csak felkaroltam magamban azt, földig koptatott orral, lenn forrósággal, ki izzadtan magommá haladt. A horizont szárítókötelékén, még az is [… Tovább]

Vers

csukott szemmel

ennyi évvel a hátam mögött könnyű volt felismernem a nyilvánvalót mégis megittasodtam tőle és nem tudtam ellenállni a késztetésnek kipróbáltam hogy előbbre való-e számomra a tartalom de a szöveg mintha pengeéles köszörűkövön csiszolódnék pattogó szilánkokra hasogat pillanatnyilag a legfontosabb gondom [… Tovább]

Vers

– mosolyok –

Néha önmagammal ellenkezem, mert abból túl nagy baj nem lehet – elvitáztam ma is magammal egy tegnap nyakon csípett mosoly felett. (valahogy így) – Véletlen volt. Úgy hozta a perc. – Hogy lett volna véletlen? Ilyesmi csak úgy sohasem terem. [… Tovább]

Vers

Szavak rajzanak elő

Szavak rajzanak elő /stílusváltások idején/   Koosán Ildikó   Télvégi délutánban szavak rajzanak elő láthatatlan hasadékából az égnek,   itt duruzsolnak, zümmögnek mint a méhek, ha a kesernyés illatú avar rozsdás foltjain nyújtózni kezd a nap, s a repedt hófelhők [… Tovább]

Vers

Tél közelít

Rövidül az ég hossza: a hűlő fényhatár. Tűnt a szerelmes évszak, szóbeszéd lett a nyár. Komorul a természet, arcán mosolyszünet. Medvésedik a lélek, bújdosni készül el.

Vers

– vétkeink –

Az ember bár ne futna bűnbe untalan, s kiküszöbölve előre tévedéseit, tudná, hogy mi lesz, ami felüdíti majd, vagy éppen tisztaságát világ mocskával csontig szennyezi! Ki akarna beleszaladni a vétkekbe önmagától, ha csak nem bolond, vetemedett elme… de tán még [… Tovább]

Sci-fi

A LÁDA

Ülök itt a széken és bámulok magam elé. December huszonharmadika van. Holnap Karácsony. Már vagy három órája, hogy két kitömött szatyorral a kezemben beügyetlenkedtem a kertkapun, és megláttam a frissen hullott hóban a bejárati ajtóig vezető lábnyomokat és keréknyomokat.   Idebent, [… Tovább]

Vers

Mióta /parafrázis/

    „Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét;” eléd gurítva szétesett napok konok sorát, mikor borong a szó, pedig ha küldeném, hogy szívdobogva felkutasson ifjúságod indás férfirejtekén, bolondul kéne szólnia,     Hogy értsd, mióta készülök, hogy elmondjam [… Tovább]

Vers

Nyingpo

Adni kristálykönnyeket, boldogan megszülte érzelem. Adni mit a csend minden hajlatodba most is odacsent. Adni hosszú kihagyás után, odatévedni kobolddus hite. Adni, szerénységen varrott foltként szívünk, egy az egy. Adni, felmérhetetlenség meglátni saját kis csillagunk… Adni, alázatos hálaimával köszönni minden [… Tovább]

Vers

– várakozásom –

Súgom, csak halkan… Megváltónkat meg ne zavarjam, s hogy az élményt el ne mulasszam – csöndben gyújtva a gyertyát játszom a langyos gyönge viasszal. Szintén, csak halkan… Máriához érjen már el az angyal, s hogy később József is könnyeden értse; [… Tovább]