Marthi Anna : Rózsaszín szemüveg

Árnyék sziluettje se voltam. Mindenhonnan forró nap közeledhetett,

vakon, elhittem, ha turisták, úgyis mást szúrnak ki fordítójuknak, de

távolabbi integetősben bízva, csak-csak felkaroltam magamban azt,

földig koptatott orral, lenn forrósággal, ki izzadtan magommá haladt.

A horizont szárítókötelékén, még az is ökörnyálfinoman állta utunk,

bociszemek bambulásában is, ha rózsaszín szemüveget viselhetnénk!

Gondoltam akkor titkon, mert a sarkon fordulásnál legalább kilátszott

vizes foltként, hogy nem szívesen ringatom spontán hitű bánatom?

Legutóbbi módosítás: 2019.12.08. @ 11:11 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak