Tűz-szikrát éleszt a szél tested féktelen elvakít a fény lángoló árnyékod lehull előttem tűzbe simuló arcod sebezhetetlen Őrült tekinteted szikrákat szórva feszíti szét testem az égető homokban a vonagló fájdalom lassan átjár… felhevít… szorító akaratom teríti bennem a kínt [… Tovább]
Ha engem kérdeznek, Mindig azt mondom: „Egész jól, köszönöm, lekopogom gyorsan." Ha engem kérdeznek, Mindig így felelek: „Egész jól, köszönöm, és te hogy vagy?" Mindig felelek, Mindig ezt mondom, Ha kérdeznek Udvariasan… DE NÉHA Azt szeretném [… Tovább]
George Theiner angol fordításából Felépítette a házát, alapját, kövét, falait, fölé tet?t, kéményét és füstjét, panorámát. Csinált magának kertet, kerítést, kakukkfüvet, kukacot, esti harmatot. Kivágta szeletét fent az égb?l. És a kertet az égbe csomagolta [… Tovább]
(üres képkeret áttetsző selymek mögött a kanapén egy régi ölelés emléke dallamba fojtott sikoly visszhangja a régi zongoráról sápadt, búcsút derengő arc a tükörben kávéfoltok zakókon teaillatú esték a mosogatóban lefolyót eltömő álmok a fürdőkádban fülledt-vörös színházi éjek forgolódása a [… Tovább]
cigarettafüstben és boldogságban telnek a napok. a fotel karfáján odavetett kardigán, az asztalon, a tárgyak közt lustán csorog a megs?r?dött id?. mint befont haj, ölelik magukat a dolgok – egyesülnek, szétválnak, örvénylenek egymásba, hogy esténként majd kibomlottan legyenek selyemkárpit [… Tovább]
Rám suhint, úgy nyilall… szememmel kacéran gúnyt űz. Megérkezett: ő, az égi ravatal, hűvös szél kerreg. Elhalt a csicsergés. Kertaljába olvadt a vén fűz. Csodálnak jégfényű árva csillagok, irigylik tanyám, mert oly’ míves. Átsuhannak [… Tovább]
.. valahol összeölelkeznek a vágyak csak a hold tanúja a csodának titkos táncukban egyesül a lélek, mint forró vulkánok egymástól elégnek..
George Tumpeck Hegymenet Örömmel tesszük közzé a hírt hogy megjelent a Héttorony közkedvelt alkotója, George TumpeckHegymenetcím? könyve! 360 oldal 56 db képpel illusztrálva ára: 2300Ft + postaköltség
Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /9. rész/* Míg haladtunk óriási, habos tarajú hullámok borították a tengert. A kereskedők hajói azonban tétovázás nélkül haladtak a hullámok hátán, a hátulról fújó szél éjjel-nappal kitartott. Az agyagtáblák földjének emberei, úgy látszik ismertek [… Tovább]
Ma reggel csak úgy engedték be az embereket a metróba, hogy egy – a bejárat elé kihelyezett – lila kalapra, melyre hatalmas bet?kkel ráírták hogy „Ez egy sárga kalap" egyesével és fennhangon rá kellett mondani: „Ez egy sárga kalap" [… Tovább]
Ging-galang,Kék harang,Zöld galamb, Varjú fehér,Tarka tenyér,Lila kenyér, Csíkos giliszta,Pocsolya tiszta,Végenincs lista, Rózsaszín hóember,Fekete vadkender,Árpaszem begyemben, Csingilingi furulyám,.Gitározó kisdudám,Labdafogó kapufám
Van nekem egy jó barátom: Elemér, Elemér,Kicsi keze a kabátba belefér, belefér,Kicsi kez? Elemér. Van nekem egy juhászkutyám fekete, fekete,Elcsente a sült kolbászt a rossz ebe, rossz ebe,Juhászkutyám fekete. Van nekem egy pöttyös bögrém csudaszép, csudaszép,A közepe és a füle [… Tovább]
Üvölt szürke farkas:„Jéggé fagyott az erd?,Ki az erre tekerg?,Aki enni adhat? Hol vannak az ?zek,Szelíd szem? óvatlanok,A nyulak népe is itt hagyott,Ki ?zte el ?ket?” Válaszolt a nagy sas „Vándoroltak messze földre,Fény-csillogó örök zöldbeTemiattad, farkas. Hogyha megváltoznál,Visszajönnek, ragyog a nap,Jégcsapok [… Tovább]
Ugráljuk együtt. járdán kocka kréta rajza lapos kavics koppan rajta els? osztály els? kocka ugrik a láb hármat dobban terpesz állás dupla kocka egy nagy ugrás ismét dupla perdülj-fordulj ne nézz hátra ugra-bugrálj a kockára [… Tovább]
“…sóhajtani vágyat lehunyt szemedbe enyhítőn…” akarom bőröd lélegezni mint szantálfa kérgét bódítón akarom sóhajtani vágyat lehunyt szemedbe enyhítőn akarom mély izzást csiholni öledbe izgatón akarom az ágyra szorítani testemmel kezed ringatón [… Tovább]
Ejnye – bejnye, mi dolog? Ez a kutya de morog! Pedig nincs is bolhája, Tiszta, rendes a háza. Ejnye – bejnye, mi a baj? Kócos fejemen a haj! Kefélem és fésülöm, Csakhogy nékem nincs tükröm! [… Tovább]
Barátomnak … Nem tudtad és mégis jöttél, hogy Testem kórját simítsd el kezeddel, Szavaiddal varázsolva értetted meg Velem a szeretet szent kötelékét, Mely összeköt veled. Veled, kinek kínjai épp oly mélyen, Kötnek téged ég és föld közé, utad Járva, [… Tovább]
Egy, mi nem egy, s nem egy, mi egyetlen… E szavakat hallotta a fekete arcokból, ez a dal szólt agysejtjei legapróbb molekuláiban, ezt játszotta valami eszel?s szellemkéz idegszálai acélhúrjain… Jó és rossz fulladt egymás gyémántkönnyeibe, mikor a hold felfedte [… Tovább]
Nem a bánat… Csak a szeretet örök és nem a bánat. tágra zárt szemekkel látlak, te vigasztalsz ha bánt nagyon, Vagy épp kísért démonom. Csak a szeretet örök nem a fájdalom. Most is ott ülsz éjjel ágyamon, Vigyázod [… Tovább]
Csak ennyi most. Pont most, egy olyan ócska bérlakás füstös, borgőzös konyhájában, ahol egymást magukba szívni gyűlnek a Pilvax legújabb nemzedékei – az elidőtlenedett fiatalok – az utolsó öregek. Pont most csak ennyi – Most akármeddig lehet nézni rád. [… Tovább]
Nélküled nincs életem. Nincs és nem is volt soha. Lelkem átölel csendesen,Ringatva altatót dalol.Elnyugszik szívem féltése,Mikor vágyba zár két karod. Minden pillanat aggódás,Félt?n feltör? remegés,Szívemet rágó mardosás,Fényévnek érzett messzeség. Érzem szerelmed akkor is,Ha elválaszt a távolság.Érzem sejtjeimben égniVágy felszabadult csodáját,Mit [… Tovább]
Vágyak Vadvirág voltam, Virágkoszorúban. Vörös virradatkor Vágytam valakire, Vártam valamire. Viharos világod Vonzott végtelenül. Vad vágyaim végül Így váltak valóra. Végzetes vonzalom, Veled [… Tovább]
A május illatát az est magába zárta, az ezüsthold szemeit nyitogatva nyújtózott ki a fekete égbolton, árnyjátékba kezdtek a sárga csillagok, te csendben az ágyam mellé ültél, s törékeny szárnyú álmokról meséltél. Elmesélted, hova repülnek az angyalok, a felhők [… Tovább]
A harapós vadászgörény Egy hónapja csupa rettegés volt az élet a kockaházban. Kész életveszély volt végigmenni az emeleteken. Legalábbis a negyediken és az ötödiken, ahol egy vadászgörény garázdálkodott. A hosszúkás kis állat roppant büszke volt a bundájára. A lábai meg [… Tovább]
“fejem kezedbe hajtom, arcomat hajadba fúrom…” Lelkünk már rég összeértegyütt lüktetett az éra test mit sem sejtett,míg papír és a kézmár szebbnél szebbdalt regélt tudnám veled, éjszakákon áthallgatni a tücsök dalát merengni messzi csillagfényekenholdezüstös éjeken fejem kezedbe hajtom,arcomat hajadba fúrom, [… Tovább]
Délután még sütött a nap, szürkületre már sötét felleg takarta el. Es?szag terjedt el a leveg?ben. A Föld,- a vén- még hevesen utánakap, de nem bír a zord ellener?vel, beletör?dik.–friss er?t érez a szell?ben, S az es?cseppek halkan széttárják erny?iket, [… Tovább]
Komolytalan, de mégis vedd komolyan! * A nanopitekusz a szavanna feliratú terepasztalon található. Érdekes faj. Egyedei magabiztosan mozognak két lábon, kezüket eszközök fogására használják, melyeket maguk készítenek. Fegyvereik is vannak. Én „hajító vesszőnek” neveztem el ezeket. Fából [… Tovább]
Mesét kedvel? feln?tteknek El?szó Egyszer volt, hol nem volt, de volt az biztos, mert akkor nem írnék róla, élt egyszer egy tündér valahol ott az üvegcipell?n túl. Szivárványnak hívták. Nevét onnan kapta, hogy mikor megszületett egy szivárvány jobb csücske [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sz?ke hajú, égkék szem? kislány, Jutkának hívták. Angyali nézésével szinte megbabonázta szüleit, nem tudtak rá haragudni bármilyen rosszaságot is követett el. Egész nap csicsergett piciny szájával, vékony hangocskáján. Énekével bámulatba ejtette [… Tovább]
…a félelem könnye sós, a panaszkodásé keser?. Egy faluvégi házikóban élt egy öregapó és egy öreganyó. Unatkoztak kettecskén, pedig a körzeti orvos és a rend?rség után nekik kötötték be a leghamarabb a telefont, ezért id?nként el-ellátogattak hozzájuk a falubeliek [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!