Hónap: 2007 szeptember

Tűz-szikrát éleszt a szél tested féktelen elvakít a fény lángoló árnyékod lehull előttem tűzbe simuló arcod sebezhetetlen   Őrült tekinteted szikrákat szórva feszíti szét testem az égető homokban a vonagló fájdalom lassan átjár… felhevít… szorító akaratom teríti bennem a kínt [… Tovább]

(üres képkeret áttetsző selymek mögött a kanapén egy régi ölelés emléke dallamba fojtott sikoly visszhangja a régi zongoráról sápadt, búcsút derengő arc a tükörben kávéfoltok zakókon teaillatú esték a mosogatóban lefolyót eltömő álmok a fürdőkádban fülledt-vörös színházi éjek forgolódása a [… Tovább]

cigarettafüstben és boldogságban telnek a napok. a fotel karfáján odavetett kardigán, az asztalon, a tárgyak közt lustán csorog a megs?r?dött id?.   mint befont haj, ölelik magukat a dolgok – egyesülnek, szétválnak, örvénylenek egymásba, hogy esténként majd kibomlottan legyenek selyemkárpit [… Tovább]

          Rám suhint, úgy nyilall…      szememmel kacéran gúnyt űz. Megérkezett: ő, az égi ravatal, hűvös szél kerreg. Elhalt a csicsergés.  Kertaljába olvadt a vén fűz. Csodálnak jégfényű árva csillagok, irigylik tanyám, mert oly’ míves. Átsuhannak [… Tovább]

“…sóhajtani vágyat lehunyt szemedbe enyhítőn…”     akarom   bőröd lélegezni mint szantálfa kérgét bódítón   akarom   sóhajtani vágyat lehunyt szemedbe enyhítőn   akarom   mély izzást csiholni öledbe izgatón   akarom   az ágyra szorítani testemmel kezed ringatón [… Tovább]

Barátomnak … Nem tudtad és mégis jöttél, hogy Testem kórját simítsd el kezeddel, Szavaiddal varázsolva értetted meg Velem a szeretet szent kötelékét, Mely összeköt veled.   Veled, kinek kínjai épp oly mélyen, Kötnek téged ég és föld közé, utad Járva, [… Tovább]

  Egy, mi nem egy, s nem egy, mi egyetlen… E szavakat hallotta a fekete arcokból, ez a dal szólt agysejtjei legapróbb molekuláiban, ezt játszotta valami eszel?s szellemkéz idegszálai acélhúrjain… Jó és rossz fulladt egymás gyémántkönnyeibe, mikor a hold felfedte [… Tovább]

                                                                     Vágyak                                                                   Vadvirág voltam,                                                                 Virágkoszorúban.                                                                 Vörös virradatkor                                                                 Vágytam valakire,                                                                 Vártam valamire.                                                                 Viharos világod                                                                 Vonzott végtelenül.                                                                 Vad vágyaim végül                                                                 Így váltak valóra.                                                                 Végzetes vonzalom,                                                                 Veled [… Tovább]

A május illatát az est magába zárta, az ezüsthold szemeit nyitogatva nyújtózott ki a fekete égbolton, árnyjátékba kezdtek a sárga csillagok, te csendben az ágyam mellé ültél, s törékeny szárnyú álmokról meséltél.   Elmesélted, hova repülnek az angyalok, a felhők [… Tovább]

“fejem kezedbe hajtom, arcomat hajadba fúrom…” Lelkünk már rég összeértegyütt lüktetett az éra test mit sem sejtett,míg papír és a kézmár szebbnél szebbdalt regélt tudnám veled, éjszakákon áthallgatni a tücsök dalát merengni messzi csillagfényekenholdezüstös éjeken fejem kezedbe hajtom,arcomat hajadba fúrom, [… Tovább]