dr Kocsi Katalin : Árnyék

T?nhet a bú, ha múlik a tél,

Az álom még igen merész.

Bíbor az ég, s kemény a tét,

Lopva suhan már az árnyék.

Most csak a tétova kór hada

Bontja a váram, kínoz Vad úr,

S bennem szunnyad a csend.

Alattam süpped a lomb, félek.

Fölöttem már csillagok égnek,

S lelkemben kigyúlnak majd

A gyertyafüzérek.

Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:28 :: Adminguru
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.