Mászik egy nagy pók a falon,Arra gondol: úgy bekapomA kövér züm-züm kis legyet,Szoros hálót szövögetek. Az lesz majd a temet?je,Belerepül, s egykett?reFoglyul ejtem a hasztalanFalpiszkítót, s tömöm hasam.
Ottan lenne csudajó,Hol nyerít a pejva ló.Barna, tarka, hófehérIstállóba belefér. Széllel szemben csatáznak,Legel?re patáznak,Széna – száraz eledel,Friss zöld f?szál ott delel.
Lepke, lepke, kedves lepke,El ne menj e kerge helyre,Megkergetnek, megverhetnek,Fejeden megsebesedhetsz!Keressed Nefelejcs-kelyhed Mese-hegy mellett, te szende Lepke, lepke, kedves lepke!
Vágta. Keresztül a fekete éjszaka groteszk álmokból öntött acélrácsain. Szavak és tettek körvonalai egy ?rült pergamen aranysárga síkján. Keresztüll?tt sólymok penészed?, zöld csontvázai akaratok acélos, sziluett nélküli m?t?asztalain. Kapuk. Tárulás, zárás, végvesztett cselekmények magába visszatér? spirálja. Vágta. Keresztül a [… Tovább]
Mikor a fekete lovak lovasaik ledobva vágtattak át a lemen? napon, acélpatáikkal szilánkokra rúgva a csillag üvegszívét… Nem volt többé három fekete, vákuumos dimenzió, nem volt többé a vér és a szavak mulandósága, a képlékeny formák kék gyémántokba olvadtak [… Tovább]
– egy esetleges látomásos versciklus els? darabja – Fekete kupolákba csapó villámok, téglákon áthatoló elektromos ?rület, szívek burkát széthasító ostorok. Acélláncok összef?zte, soha ki nem mondott szavak egy rácsok felszabdalta bálterem közepén. Állnak. Nézik a semmit, bámulnak el?re és [… Tovább]
Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /8. rész – folytatás/ A képen Ophir állítólagos romjai.* Hosszú heteken át zuhogott a véget nem érő eső. Az élet a faluban szinte teljesen megállt. Alig néha mutatkozott egy-egy ázott alak a patakokká [… Tovább]
A múmia Serényke odavolt a régi holmikért. Jártában-keltében mindenféle kacatot, ócskaságot összeszedett. Kis lapátjával ki tudta kaparni még a legeldugottabb helyekr?l is azt, amit kinézett magának. A szobája inkább egy raktárra hasonlított, és nem egy olyan helyre, ahol lakni szoktak. [… Tovább]
Rádiómonológ (német eredetiből) – Hozd ide a füzeted, mozogj már édes fiam! Na végre, lássuk csak! Ez meg mi? Ide csak a cím van leírva! „Lehet e valaki egyedül népirtó? ” – hol itt a dolgozat te anyagyász? Ne [… Tovább]
Énekelgettem. Csillagos éjszaka fényeHoldruha ráncain csillan.Fellegek ménese lépdel,Hold szeme mérgesen villan. Csillagos éjszaka árnyaPajkosan táncol az égen,Játszik a Hold sugarával,Ráül a Föld peremére. Csillagos éjszaka fényeElveszik függönyöd árnyán.Két szemed égi sötétjeÁlomra koppan a párnán.
Visszaemlékezés az el?készületekre. Lassan a tél visszavonulót fújt. Itt-ott virított csak néhány hófolt. A hóember is már amorf formára olvad kertünkben. Alsó részéb?l nézett az ég felé szénszeme, a répa elhelyezkedése pedig tisztára megmozgatta boszis fantáziámat. Kalapja visszavedlett éjjeli [… Tovább]
