Nap: 2007.09.24.

A szem elbeszélte történetét, a nap csak zuhant tovább, ügyet sem vetve a témára. A hetek csak múltak, a fehér fény nem akaródzott megtörni, alternatív akkordok kezdtek feltörni a torokból, de a sípok végül magukba fulladtak. A szem csak forgott, mint egy merevrészeg helikopter kicsavarodott rotorja, hogy  ne kelljen látnia a képeket, amit a vakító fehér fény felsorakoztatott a jelenen kívül. 

ÁÃ???lmaimban Apollónban gyönyörködöm   Ujjaidat egyenként simogatnám,lelked lelkemmel elringatnámbársony hangod magamhoz ölelnémKié vagy Te?Álmaimban Apollónban gyönyörködöm  

                                                       Elkeseredett verseny az id?vel   Atomenergiával felpörgetett Percek suhannak el mellettem, Mire én egy pillangóról leszakított Szárnnyal sírva utánuk eredek.                           

Nem perelek, csak némán kérdezem…  Nem perelek,Csak némán kérdezem:Hogyan lesz tovább? Valamit elrontottunk, S ez a valami voltA minden.Páran maradtunk,Még értjük  egymást,Míg feltárjukA múlt üzenetét.Másokkal más nyelvetBeszélünk, mi értjük ?ket,Ã??k nem akarnak minket.Nem lehet teremteniBölcs lelkeket,Bele kell n?niEgy új világba,Új  [… Tovább]

Kitárulkozva felszív a nap repülő sólyomszárnyad magához ragad, kapaszkodva a szélben, szétfeszülve tenyereimben, a csönd medret váj az emlékezésben.   Látom a völgyekben rejlő apró csodát, a csordogáló halk patakot, s hallom a vízfátyolban elbújó vad zuhatagot. Majd ismét magasra [… Tovább]

A földből kimeredő lécek a porszemek szemében csendeddel, csendemmel toldva-vesztve hova, meddig érnek? Csak összekövesedett évek. Porózusabb sivatag, ha önmagából semmi sem marad. Szikraélces élek.   Az ég parázs tüzét pupillád: időtlen tó nyeli el. A vérerek tánca még átölel, [… Tovább]

* látomás kísért… kósza árny oson felém lassan átölel hangtalan ringató csend s fényút vár mely végtelen *  

Valami ócska bluest játszik a hajnal,lassú ritmusára rongy es? hörög.Szajha szél sziszeg, s akár egy karvalylomha félhomály köröz a rét fölött.   Ólomból öntött felh? csüng a fákon,korhadt ágak sírják súlyos csókjait.Reccsen a csend, s a monoton tájonnéhány sanda csillag [… Tovább]