Nap: 2007.09.24.

Vers

A szem

2007.09.24. Kántás Balázs 0

A szem elbeszélte történetét, a nap csak zuhant tovább, ügyet sem vetve a témára. A hetek csak múltak, a fehér fény nem akaródzott megtörni, alternatív akkordok kezdtek feltörni a torokból, de a sípok végül magukba fulladtak. A szem csak forgott, mint egy merevrészeg helikopter kicsavarodott rotorja, hogy  ne kelljen látnia a képeket, amit a vakító fehér fény felsorakoztatott a jelenen kívül. 

Elbeszélés

nyugati pályaudvar

2007.09.24. Zsákai Lilian 6

1.      jelenet   még b?ven napvilágnál pihenek le a nyugati pályaudvaron, a tizenegyes és tizenkettes vágány közti padsor egyik éppen elfogadható mértékben mocskos padjára. ezek a padpárok egymásnak háttal állnak ott, szimmetrikusan, mindkét irányba biztosítva a gazdag panorámát a vonatra [… Tovább]

Vers

Kié vagy Te?

2007.09.24. Kohut Katalin 4

ÁÃ???lmaimban Apollónban gyönyörködöm   Ujjaidat egyenként simogatnám,lelked lelkemmel elringatnámbársony hangod magamhoz ölelnémKié vagy Te?Álmaimban Apollónban gyönyörködöm  

Vers

Elkeseredett verseny az id?vel

2007.09.24. Szalma Adrián 1

                                                       Elkeseredett verseny az id?vel   Atomenergiával felpörgetett Percek suhannak el mellettem, Mire én egy pillangóról leszakított Szárnnyal sírva utánuk eredek.                           

Vers

Hogyan lesz tovább?

2007.09.24. Kohut Katalin 2

Nem perelek, csak némán kérdezem…  Nem perelek,Csak némán kérdezem:Hogyan lesz tovább? Valamit elrontottunk, S ez a valami voltA minden.Páran maradtunk,Még értjük  egymást,Míg feltárjukA múlt üzenetét.Másokkal más nyelvetBeszélünk, mi értjük ?ket,Ã??k nem akarnak minket.Nem lehet teremteniBölcs lelkeket,Bele kell n?niEgy új világba,Új  [… Tovább]

Vers

Örvénylő magasban

2007.09.24. Szilágyi Hajni - Lumen 2

Kitárulkozva felszív a nap repülő sólyomszárnyad magához ragad, kapaszkodva a szélben, szétfeszülve tenyereimben, a csönd medret váj az emlékezésben.   Látom a völgyekben rejlő apró csodát, a csordogáló halk patakot, s hallom a vízfátyolban elbújó vad zuhatagot. Majd ismét magasra [… Tovább]

Vers

Csendélet

2007.09.24. Kovács-Cohner Róbert 5

A földből kimeredő lécek a porszemek szemében csendeddel, csendemmel toldva-vesztve hova, meddig érnek? Csak összekövesedett évek. Porózusabb sivatag, ha önmagából semmi sem marad. Szikraélces élek.   Az ég parázs tüzét pupillád: időtlen tó nyeli el. A vérerek tánca még átölel, [… Tovább]

Mese

Méhecske

2007.09.24. Helen Bereg 4

Egy kedves barátomnak, aki méhecske.     Sárga csíkja Pihék ezreFeketévelKeretezve.A természetÖltöztetteEme csodásCsíkos mezbe. Mez?n repkedSzáll a széllelIncselkedveA bibékkel.Virág kelyhénVígan zenélÉdes, mézesZüm-züm zenét.

Mese

Ősz van

2007.09.24. Fitó Ica 15

Zizzen a nádas reccsen az ág, békahad zengi őszi dalát.   Pókfonalakkal telve a táj, hűvös a hajnal dér a határ.   Sárguló fűszál rozsda levél, szárnyal a szélben s porba leér.   Álmos az erdő lassul a vad, száraz [… Tovább]

vegyes

Szeretlek mint …

2007.09.24. Helen Bereg 5

Az örök szerelem, amely másfél éve gyönyör?vé teszi az életem.   Szeretlek, mint . . . S itt megállt kezemben a toll. Nem találtam megfelel? hasonlatot,Mert ahogy szeretlek, semmihez nem hasonlítható.   Szeretlek, mint . . . Kezdtem újra, a szavakat ízlelgetvén.Már itt van, [… Tovább]

Vers

Hajnal blues

2007.09.24. Fövényi Sándor 4

Valami ócska bluest játszik a hajnal,lassú ritmusára rongy es? hörög.Szajha szél sziszeg, s akár egy karvalylomha félhomály köröz a rét fölött.   Ólomból öntött felh? csüng a fákon,korhadt ágak sírják súlyos csókjait.Reccsen a csend, s a monoton tájonnéhány sanda csillag [… Tovább]