Vers

Búcsúszerenád

Hunyt szemedre leheltem vágyó sóhajom. Végül érintetlen világra leltem. Feslett köpenyt takart rám a kétes nyugalom, s egy felszisszenő szerenád utat perzselt bennem.     Csontomba hasít: Szeretlek. Beteged lettem, – nem gyógyulok.   Elkísérnek földutamon  csapzott holnapok.

Egyéb

A kaszás

Gyermekkoromból *     Úgy tíz éves lehettem, amikor izgalmas hír röppent fel a családomban. Ági, az unokanővérem férjhez megy. Eladósorban lévő lány volt már, csakhogy a vőlegény nem falumbéli! Innen legalább hetven kilométerre folyik a Tisza, annak is a [… Tovább]

Fordítás

KEVIN HART: A szó

– kortárs ausztrál költ? verse –   Mondd ki a „fa" szót, s minden újra tiszta. A szó ott van körülöttünk mindenütt, akár az éj, megragadhatatlan. Szád sötét.   Egy szilánk gyorsan megtalálta benned útját. Az a vén fa, mibe [… Tovább]

Vers

Lassan…

régi- 2007. 09. 14. lassan elfogynak a napok egymásra dőlnek a sóhajok kopott felhők kaptatnak az égen őszi eső sír a falevélen rángatózik a nap ölébe veszi a holdat lassul a keringő már ködöt szór a holnap elpárolog csendben az [… Tovább]

Egyéb

Játékok

Lásd az abszurd novellák születésének körülményeit a naplómban.   A hajléktalanok borozójában ültünk, mindnyájan számkivetettek és újfent megállapítottam, hogy azt senki sem mondhatja a hajléktalanokról, hogy hidegen hagyja ?ket a nagyvilág eseményei. Bármi is történt e sárgolyó féltekén, ?k mindenr?l [… Tovább]

Vers

más úton

különös dallamok között szakad kettéa reggelés te újra látodaz üresség nem nekedszínezi kékrea megfosztott illúziókatmiféle átalakulásfortélyai közé tartozolhogy ennyire szeretsz?   /2007-01-16/

Vers

Befejezetlen összegzés

Homlokodon árnyéknyi láng. Az idő rozsdája megfogta szemfehérünk. Örökké nyúlnunk kell érte, amit – úgy látszott mindig – még most elérünk.   Egymásra nézünk megint. Oly sok év után. Az idő minden éjjel kőnehéz leplét borítja ránk. Egyszer együtt aludtunk [… Tovább]