Hunyt szemedre leheltem
vágyó sóhajom. Végül
érintetlen világra leltem.
Feslett köpenyt takart rám
a kétes nyugalom,
s egy felszisszenő szerenád
utat perzselt bennem.
Csontomba hasít: Szeretlek.
Beteged lettem, – nem gyógyulok.
Elkísérnek földutamon
csapzott holnapok.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Serfőző Attila