Megittam a teám
s tele lett a pohár
a cukorral ami
tegnap elfogyott
a szám összeragadt
monoton lüktetés
a fejben tartott sok
ígéret zavaros masszává
olvadt össze melynek
színe fehér.
De nem az ártatlanságé,
a hattyú is megcsíp
ha a kiflivég végül
saját szádban landol
az összes visszaszívott
mondattól pofazacskód
hörcsögére hajaz
de a porszívót
nem te indítottad be,
csak a zsákot adtad
és a szemetet kaptad.
Megváltás már tervben
egy ócska panelben
kopott fotelben
széttett lábakkal
hanyatt d?lve
mennyezetet nézve
pókhálót számlálva
cigarettavéggel
X-et rajzolva
fekete szénnel.
X-b?l kibújva
tarka virágok
illata belengi
az egész lakásom
dzsungellé változott
vakon festettem
arcomat megvágtam
virággal gyógyítom
testedet átfogom
illatod álmodom.
Mi ketten ott egy felh?ben
recseg? Szokol-rádióval
24 óra alatt befogjuk Istent.
Kéz a kézben sírunk,
valahol elered az es?.
Apám autója fényesen csillog.
Hirtelen meggyógyult
a gyermekkorból,
a hinta helyét átvette
az állítható forgószék,
régen “fel-fel, magasabbra”,
most csak körbe-körbe,
simogató kezek helyett
immár mindenkié ökölben.
Csak te, én; én a földön ülve,
egymással szemben a konyhában,
kimondott igazságokkal véresre marva
egymás testét és üresen. Mert minden
igaz szó belülr?l jön, és már semmi nem
került a helyükre, irigyek voltunk.
A gondolatok bet?tésztaként kavarogtak
a fejünkben, és a düh mer?kanala nem éppen
a legjobb kombinációkkal töltötte tele nyelvünk tányérját.
Te raktad közénk aznap este véglegesen a csendet,
ezzel megmentve emlékeink cukormázas maradékát.
Szégyenkezve takarod el kezeddel
csomagod tartalmát; üres üvegek,
meggyötört életek, véres leped?k,
elhagyott szeret?k.
Ma nincs vámvizsgálat, nem volt rá elég
ember, átcsoportosították az ünnepl?k
közé ?ket.
A szemlesütés
fölösleges mozzanata volt el?adásodnak,
mert élni lehet jól vagy rosszul, a lényeg,
hogy nagyon. Mosolyogva léphetsz be újra
a kapun.
Simogattam és simogattak
járókámban, fehér falaknak
súgtam oda minden titkom.
Ég kékjén meg sárkány siklott.
Szakítottam és szakítottak
ágyamon, fekete falaknak
súgtam oda minden titkom.
Megöltem a sárkánygyíkot.
A fekete szem? kutya
fal felé fordulva
egy szál gitárral kezében
könnyet csal a hold szemébe.
A fekete szem? kutya
közönsége felé fordulva
egy szál gitárral kezében
táncra csábít egy estére.
A fekete szem? kutya
öltöz?jében állva
egy szál gitárral kezében
Lassan felébred.
Szelíd mosollyal az ajkán
kéri az újabb altatóját.
Vakítóan ragyogott a május végi Nap.
Anyám az erkélyen állt és cigarettázott.
A szembe lév? falra rajzoltam zsírkrétával.
Anyám falra vet?d? árnyéka megsimogatott.
Van úgy, hogy annyira üres minden.
Ülsz a padon, el?tted a folyó,
de te se hal, se sirály, se semmi.
Teletöltöd magad hallal,
madárral, iszol a folyóból.
Tollpihe a szádon,
késed élén pikkelyek száradnak,
a folyó vize szennyes.
Tele vagy immár.
Hazamehetsz.
