Csak te, én; én a földön ülve,
egymással szemben a konyhában,
kimondott igazságokkal véresre marva
egymás testét és üresen. Mert minden
igaz szó belülr?l jön, és már semmi nem
került a helyükre, irigyek voltunk.
A gondolatok bet?tésztaként kavarogtak
a fejünkben, és a düh mer?kanala nem éppen
a legjobb kombinációkkal töltötte tele nyelvünk tányérját.
Te raktad közénk aznap este véglegesen a csendet,
ezzel megmentve emlékeink cukormázas maradékát.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.11. @ 06:00 :: Szalma Adrián