Nap: 2012.08.24.

Csáth Gézának A félelem nem volt mindig velem,- mondta G.- s éreztem igazat szól, miközben elnéztem a válla fölött, s láttam, úgy lapul inge alatt a görbület, mint egy magányos fa megd?lt derekán a közelg? éjszakából kinöv? sötét.   Ágya [… Tovább]

* Hőségben megfutó ködfelhő az égben, délibáb a földön, távoli hegyek fölött eső, itt szikkadt szikben most a börtön, roppanó fűzfa ága hullik, mohó kis tűznyelvek harapják, végigfut rajtuk, parázs izzik, száraz erdőt a lángok falják, gomolygó füst fojt ma [… Tovább]

    ha tört lelkedben ütök tanyát, tört lelkemtől még nem leszel egész, csak egészen más mint én.  

Talpam alatt puha mandulavirágok, széllel úszó vágyak, szivárványt vigyázok.   Nyújtózkodom lustán napba fulladt nyáron, halványan úgy érzem, hogy repülni vágyom.   Az élet egy hosszú, es?verte hétf?, lassuló szívverés, hátsó zsebben kénk?.   Homályban szédülök könyörtelen télen, a jégtükr? [… Tovább]

  Tétovázik… Miben hitt, abban rabja lészen, heves, mosolygósképpen lélek egy hazudott világban.   Pedig azt láttam, ugyanúgy akarja éveken túl.   De túl kemény a föld és túl sivár a táj, ha a lélek önmagában fáj, mert nem lehet [… Tovább]

…miért zakatol a szív éjjeleknek éjjelén? Nyugodni kél az ember, ülök ágyam peremén… Csodálatos sötétség, ragyog minden csillag… Behunyom szemeim, Te most is velem vagy. Messze még a hajnal, csak peregnek az órák… Téged nézve mindig percekként suhannak át… Örökké [… Tovább]

  Táncoltunk külvárosi tangót, ittuk egymás könnyét, izzadtuk a holnapot, a sötét szemű Alfredo* cseppenként mérte szerelmi bájitalát, és gitárja húrjain át felragyogott megváltásunk fénye. Egymásra hajolva élveztük a milonga ölekbe forróságot varázsló ütemét. Az időnek hangja volt, homok pergett [… Tovább]

Zene: Parov Stelar – Hurt * http://youtu.be/TUh56QUDOc4       Háttérzajok töltik be a teret, keresve sem lelek csendes rést rajta. Összetart a zenekar, s én balga a polcodon hallgatok, s vagyok, ide-odadobott. Néha azt hiszed, álmom is lopott, pedig [… Tovább]

Csurranva csöppen lábamhoz a csend,jégkristály h?vösen hallgatagsejtelmes suhanó kis patak,de a milliárdnyi csillanó cseppsebes sodrású folyóvá dagad,míg végül, az égig törekv?szürke sziklafalaknak perdülamint néma vándorútján halad,és a csönd hirtelen eszmélve,nesztelenül csuklik a mélybe,aztán a zöld bársony völgybe szalad.

Akkor érkezz meg,amikor majdúgy érzed, hogy el sem kellett volna – menned…Ne ígérd, életedsem halálod,csak itt legyél bennem,mert én vagyoka boldogságod…

az áthúzott szavak érvényessége is létezik mint lehetségesség…:) furcsán szeretjük egymást  id?nként felsejlik  ragaszkodásunk alapja csupán  megfelelés szülte kényszer  szabadulni akarok t?le  egy nap elt?nik majd megveszek nélküle  a bizonytalanság rettenetesebb mint megnyugtató kínlódásom  hozzá közel  Cipruson találok rá  Petra [… Tovább]

(a kép saját alkotás) Olykor tenyerembe nézel, hallgatsz, kérdeznék: mit látsz ott? De hallgatok inkább. Elt?n?dök: félsz-e   ránk les? veszélyekt?l, hiszen ez a kéz fegyvert sosem fogott! Kétszer vagy háromszor l?gyakorlatra   mentünk az  iskolából, nos akkor volt kezemben puska! [… Tovább]

Jer az erdei forráshoz, Mely a homokon pezseg, Hol a földig hajló ágak Mohaágyat rejtenek.   Siess, karjaimba várlak, S míg ölellek keblemen,  Fátylad selymét fölemelem, Hogy láthassam szép szemed.   Ketten leszünk, csak mi ketten, Az ölembe ültetlek, Tincseid [… Tovább]