Fenyvessy Szilva : hat láb mélyen

az áthúzott szavak érvényessége is létezik mint lehetségesség…:)

furcsán szeretjük egymást 

id?nként felsejlik 
ragaszkodásunk alapja csupán 
megfelelés szülte kényszer 
szabadulni akarok t?le 
egy nap elt?nik
majd megveszek nélküle 
a bizonytalanság rettenetesebb
mint megnyugtató kínlódásom 
hozzá közel 

Cipruson találok rá 
Petra tou Roumiou szikláinál 
fáj a talpam a vékonytalpú papucsban 
ahogy gömböly? kavicsokon botladozom
néhány nappal korábban leégtem

pulóverben 
napnak háttal üldögélek
nem figyelek fel rá 
amint partra sodródik

térdig gázolok a tengerben 
a nadrágszáron kicsapódott sóban 
vagy a szatyorban rejt?zik el 
az összegy?jtött színes kövek között 
akkor csak súlyát érzem

 

a reptéri ellen?rzésen sem

veszi észre senki 

miután hazaérek 
céltalan feszültséggel 
szövi át a lakás meghitt sarkait 
ólomszálaiba 
minduntalan belegabalyodom
többször is megvágom magam 
majd este végre megpillantom
az összegubancolódott szálakat kibontva 
holtan találok rá 

elborzadok mégis tudom
végig kell nézzek 
felismerhetetlenségig 
megcsonkított testén 
a kanapé szélébe kapaszkodom
sírva hörgök 
magam után vonszolva 
kiviszem a kertbe 
az öreg fák közé 
a falhoz támasztott ásóval 
verem a köves földet 
id?tlenségig ások…

attól félek a gödör 
soha nem elég
elég

mély és széles 
elfáradok
lent állok épp a közepén 
behúzom magam mellé 
lélegzetvisszafojtva 
a sötétben végigtapogatom
ismer?s formáit 
még egyszer utoljára 

belélegzem az iszonyat

ismer?s illatát
aztán kimászok
hang nélkül sírok
rézsútosan el?re d?lve 
a hatalmas feny?fa tövében 

földet hányok rá 
amennyit csak bírok
térdelek térdelek térdelek
ordítok 
térdelek térdelek térdelek
ordítok széttárt karokkal 
a kihajnalodó ég felé 

összetaposom a nyomokat 
hazajövök
mostanában
ha az ablakon kinézek 
látom lassan f? és pitypang sarjad 
helyén 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.24. @ 14:15 :: Fenyvessy Szilva
Szerző Fenyvessy Szilva 49 Írás
író és zenész