Alkonyt hoz a síkság fel?l a dombon pihen? Nap… Kis kertem e színjátékban csodás fényeket kap… Csak kiülni a mindenségnek kell?s közepére, hol átjár a mennyország a természetet nézve… Gyümölcsfák a szélében mindenfelé virág… Ez a hely, e kis telek [… Tovább]
Hirtelen meggyógyult a gyermekkorból, a hinta helyét átvette az állítható forgószék, régen “fel-fel, magasabbra”, most csak körbe-körbe, simogató kezek helyett immár mindenkié ökölben.
Hogyha a szó is elég,mert a tett nem jut napvilágra,akkor is dalba szökkenderes éveink világa.Hold tükrében megnézlek,nappalban árnyéknak véllek,ételem kezedt?l kapom,csak mondd, ha több legyen az akarom…Most is gondolom szavaid,én úgy érzem,ett?l megtisztulnak mondataim.Ha majd idézlek esti órán,mellettem ülsz, kezem [… Tovább]
* apró zárófény a szerelvény végén, egy távolban elvesző halvány csillag, ami a földön fut, fénylő síneken miket a valóság koptatott tegnap, vég nélküli utak szerteszét folynak, most a pillanat ragad meg, s nem magad „lépsz”, csak bábuként élsz a [… Tovább]
csodás pillanat Állok a parton, szél súg mögöttem. Szirén hang, tudom. Hiába minden, nézem az árnyam, senki sincs velem. Oda, vagy tova, temetni régi, halott álmokat. Horizont alatt távoli fény int, csodás pillanat. [… Tovább]
Különböző, csodálkozó arcok lesték minden mozdulatomat. Volt ugyan időm megszokni, mégis minden előadáson le kellett küzdenem a bámulók keltette feszültséget önmagamban! Tudtam a dolgom, repültem a karókra, oszlopokra, mindig, ahová kellett és ott maradtam gazdám jelzéséig. Aztán visszarepültem kinyújtott [… Tovább]
Saját fotó Két szembenéző szikla; – Matisse-kép? Modigliani-akt? – Ez a téma túl lágy lenne Gauguinnek s Csontvárynak, Cézanne üres vásznát látom hullám-hieroglifák között, színek s árnyak ölelkeznek: a tenger fénybe öltözött.
