Elbeszélés

Talán kéne egy újabb papiros

Ahogy éljük mindennapjainkat óhatatlanul a gyakran ismétlődő események beivódnak agyunkba, és mint egy belső óra jelzik az esemény bekövetkeztét.*   Reggel az óra csörgése előtt néhány perccel már nyitom is a szemem, mert érzem, hogy ébrednem kell. A reggeli idejét [… Tovább]

Vers

NyárUtó

  Lángba borul körülöttem a világ, már nem számolom a lépéseket, a lentek és fentek hol távolodnak, hol közelednek. felhők folynak szét az égen, kitárt szárnyakkal kőröz a félelem, szívembe éget a Nap, hallgató házak közt nyüszít a bús nyári [… Tovább]

Vers

Árván dobbanó

Szaporábban veszem a leveg?t, mellkasom is többet dobban, pedig csak árnyékban jár szavad – titokban. Lámpát nem gyújtasz, mégis felderengsz, képzeletem vásznat fest, arcod kezemben. Ajkad megrepeszti képem, sírom léted – s benned létem, hontalan vagyok nélküled, árva szó a [… Tovább]

vegyes

Porból porba

    Porból porba, sorból sorba – növendék, bőgő borjú boldogítóul – jövünk-megyünk, mint tárcsa alá szétdobott vetés. Csak a barázda sávos és kissé sáros. Mind körös és kerekded, mi teremni fog, ekékkel, kiskert gereblyékkel egyengetett útjukon. Bimbózóból virág lesz, [… Tovább]

Vers

Egy találkozás emlékére

Vers? Nem vers? Szabadvers? Kinek-kinek a megítélésére bízom. Nem ismertem rád, barátom, Mikor szembetalálkoztunk. Nem köszöntél, de észre sem vettem. El?ször nem láttalak. Hazabandukolva el is bámészkodtam. Majd ámultam egyet: “Ugyan mit keres egy szürke sapka az út szélére dobva?” Szürke sapka – vajon kié lehetett? S miért [… Tovább]

vegyes

A zarándok

  Felszisszent, és szájához kapta sajgó tenyerét. Nyelve hegyével kitapintotta a mélyen a bőre alá fúródott tüskék törött végét, majd metszőfogaival egyenként kihúzgálta őket. Szájában keveredett a vér sós íze valami megnevezhetetlen, idegen aromával. A régmúlt távolából anyja meleg hangja [… Tovább]

Vers

Látod -e / parafrázis /

                           Látod-e                                                                    parafrázis N.R. „Augusztus  éjjel „c. verséhez.                                                               Koosán Ildkó         „Látod-e, álmodom én is”, éjszaka kúszik a házra, hársfavirága  ma méz-teli  illatát hinti  fölém, érzem az éj [… Tovább]

Vers

Galagonyabokor

*       Galagonyabokor, csukott belém akkor, mikor a rózsámnak hazudtam.   A kapuban várt rám, hímzett búza vállán, féltve gondolt reám a cúgban.   Hej–haj galagonya, miért voltam ily ostoba?   Akácos erdőbe, bújtam el előle, szégyen szúrta [… Tovább]

Kisregény

RAILJET – 8.

*     8.   Soma már benn volt a cégnél. Telefonált. A szavaiból azt vette ki, hogy utazási irodával beszél. Ahogy kivette a szavaiból két hét múlva indulnak Judittal. Addig bizony sok munka lesz. Meg kell ismerkednie a cég [… Tovább]

Vers

Vízparti gondolatok bajai nyáresten

Hazámra gondolok – Bajára gondolok. Messzire utazom – idehúz szívem. Hogyha lelkem fárad, gondok alatt roskad, mindig a Dunának partjára viszem.  Vigasztal a tág tér, nekem int a felleg, szemben a Gemencnek sötét lombja hív: s ha a Sugó partján városomra nézek, hullámok ritmusán dobban meg [… Tovább]