Ha lennél, a párom volnál, de a nem létező csupán illúziókat kerget, amelyek sorban nem léteznek. Sem lét, sem pár, sem barátság, te sem, sőt, illúziók sem. Bár mi, léttelen nagy semmik egymásba fonódva képzelgünk tova, s fújjuk a [… Tovább]
Gyász Koosán Ildikó A fest? vászna már feszül, egy pillantást a tájra vet, sz?k szemrés: távlatot keres, el?rehajlik, hátrad?l míg kész a vázlat; pár vonás; a többit otthon festi meg; kár részletezni,nincs [… Tovább]
A tengerben egy szirt mögött habzott a víz s felnyögött, kavicsokat rúgott partra – pásztorórát zúgott hangja. Szicíliában, San Sabán fellobbant fantáziám, és akkor ott a víz alatt mind félrenéztek a halak.
— Valamirevaló vidéki porta nem létezik házőrző nélkül — szögezte le a sógor. — Egy ilyen szép udvarba nem is akármilyen való… Márpedig neki tudnia kellett, hisz igazi vidéki, sőt hegyvidéki gyerek volt, náluk, a havasi magányban élő [… Tovább]
* 6. Judit a teraszon ült és olvasott: — Ülj le, mindjárt a végére érek ennek. Szolgált ki magad, ott a kávé, tegnapi süti és a hűtőben egy fél doboz fagylalt. Vegyél belőle. — Köszönöm, egy kávét [… Tovább]
Csak nevetsz, gúnyolódsz mindenen,ami vagyok,Te mindenem.Zsugorfólia lettem a kezed között,ráncosra ny?ttek a gy?rött napok.Tátogsz, a szemed mereszted,elégedetlenül forgatod,mert nem találoma szószennyládában a megfelel?,idevaló választ,homlokom kínperceket izzad,a medd? er?feszítés fáraszt,látom, hogy beszélsz,de a mondatok értelmetlenül,koppanva hullanak a hátam mögött,mint a száraz [… Tovább]
Fotó: celldomolk.lutheran.hu * időhiány a csonka idő botjára támaszkodik s belefülel a némaságba szeretné még hallgatni a csendet de nem maradt idő csak elmúlásra Golyóstoll beleszántott a papírba oda-vissza karmolta a fehér lapot fénylő gyöngyfoga harapta-falta [… Tovább]
Mi az, hogy vers – kérdezte kisfiam, S eltöprengtem rajta, hosszan, jómagam. Tanítják: a vers szép, a ritmus szava De így hamis a szó, s a szónak súlya Hamis, csalárd, hisz a vers édes [… Tovább]
