Nap: 2012.08.30.

  Elcsúszom, s b?römön seb lesz. Megsebezlek. Megsebezhetsz. Bálványt keresünk, mi vadak: nincs nálunk halhatatlanabb.  

  (A valóság szebb, mint az álom, még ha fáj is, mert mi vagyunk, s az ember mindeneknél szebb.)                                           [… Tovább]

kirakatfény arcodonközénk hulltkullogok utánadvalaki továbbtaszítereimbe fagy a létegyre távolodszutánoználak kockába zártanfeszülök a mánakadaptált mimikriminden tévedésemkeresem menedékemszivárgó esélyeimkompakt félelmek

Gondolt egy merészet a Jóska,hiányzott Marisnak a csókja,fente rá a fogát,megitta a borát,részegen nem ment ám a móka.

  túlzsúfoltak, átélés mestere, véren, testen, érzeteken át mindig a kéz, aranyecset, ahol imába kecsesedő mozdulat, rápihen zsoltároskönyvére, tömjénben, istenfában táguló, tudatra hív hívő csendremek félórája, és háttérben halkan zsolozsmázik a pap, hogy nőnek a kerti virágok, esőt kér, szőlőfürtökben [… Tovább]

A lángoló nap égi rokkáján sodorja az ?sz fény-szórt aranyszálait guzsalyra.A permetez? es? szivárvány szilánkjaragyog az álomba merül? világra. A föld kifordítja sötétzöld-köpönyegét,korhadó ágcsontváz roppan lépted alatt,az ?sz suttogva lustán settenkedik melléd,hajadba szikkadt-száraz falevél ragad.

Tegnap rossz voltam, kedves. Eső esett, meg szél fújt. Nem fértem melegedhez, s a nyár is olyan rég múlt.   Ma is esik és fázom. Tegnap magamra hagytál. Hol az a nagykabátom, mit takarónak adtál?   Tegnap hozzád ütődtem. Dübögnek [… Tovább]

                                                       Nem ezektől a gereznás palástoktól,                                                         keresztbefektetett pallosoktól, glancolt                                                        vasbordáktól, émelyítő füstölőktől,                                                        láthatatlan csuklyáktól, nem ezektől a                                                        kulcslyuk formájú szemektől, koponyához                                                        simuló fülektől, bodorított apród-                                                        frizuráktól, készséges csörgősipkáktól,                                                        nem ezektől a lopakodó léptektől [… Tovább]

(a kép saját alkotás)     Állunk a Tiszánál. Mell?led költözöm a parti fákba, k?-mellvédbe, a folyó lusta hullámaiba.   Lombok áttetsz? zöldjéb?l ragyogok feléd. Ágaim között elbújt madarak trillájával hívlak.   Simogat kavicsnéma csönd: ujjaim játszanak így b?rödön, érzed [… Tovább]